Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

>i6 JOGGYAKORLAT. felperesek nem szorgalmazták. A kiutalványozás szorgalmazása azonbj egyedül a fizetésre kötelezett alperesnek állott kötelességében, a felperesek ellenben ez irányban lépést tenni nem tartoztak, az tehát, hogy a kiutalás nem történt meg s ők nem jutottak abba a helyzetbe, hogy a leteti összeget felvehessék, terhükre nem eshetik. Ezekre való tekintettel a bírói letétbe helyezést fizetés hatályával bírónak tekinteni nem lehet. (Kúria 1926 dec. 21. P. I. 5002/1926' sz/ V. ö. Jogállam 1927 januári szám 44. oldalán P. IV. 1735 1926. ellenkező határozattal. Perújítás megengedhetősége. A Pp. 564. § utolsó bekezdésének világos szövege csak ismételt perújítási kérelem esetére tartalmaz az új bizonyítékokra vonatkozóan korlátozó rendelkezést: nyilván alaptalan tehát az alperesnek arra alapított panasza, hogy a felhozott új bizonyítékok azért nem vehetők figyelembe, mert már az alapperben is felhasználhatók voltak volna, minthogy ezúttal nincs szó ismételt perújításról. (Kúria 1027 január 12. P. IV. 4018/1926. sz.) Bizonyítási teher ütfetátruhfyásnál. Az 1908 : LVII. tcikk 5. §-ában foglalt rendelkezéssel szemben helyes az a jogi álláspont, hogy az adott esetben az üzletátruházó ellen az átvétel után megindult perben keletkezett ítélet jogereje az üzletátvevő alperesre nem terjed ki és hogy ebből folyóan az alperes tagadásával szemben a kereseti követelés íennállását és összegszerűségét ebben a perben a felperes bizonyítani tartozik. Jogszabályt sértett azonban a fellebbezési bíróság azzal, hogy az előző per bizonyítási adatainak mérlegelése és esetleg az általa már elrendelt bizonyításnak felvétele nélkül pusztán azért, mert felperes az elrendelt tanubizonyítás mellőzését kérte, felperes követelésének fennállását és összegét bizonytalannak mondotta ki. (Kúria 1926 dec. 21. P. IV. 8215/1926. sz.) A feliebbvitel megengedhctősége (értékhatár) igényperben csak egyik alperes jogorvoslata esetén. Igényperben több végrehajtatónak, az 1884 : LX. tc. 92. és 94. §-ai szerinti perbeidézése esetében, közöttük pertársaság csupán a pernek vitele tekintetében létesül és így közöttük, az anyagi magánjog szabályain alapuló oly pertársaság, melynélfogva valamennyi pertársra nézve a per csak egységesen volna elbírálható, fenn nem forog ; ekként, ha a végrehajtató alperesek nem valamennyien élnek perorvoslattal, azokkal szemben, kikkel szemben az igénylő felperes sem él perorvoslattal, a határozat jogerőre emelkedik. Ezen állandóan követett bírói gyakorlat szerint tehát ily esetben, a pertárgy értékének, a fellebbvitel megengedhetősége szempontjából csak a fellebbviteli eljárásban a kifejtettek folytán döntés és elbírálás alá eső ügyek értéke vehető figyelembe. (Kúria 1927 január 14. P. V. 7027/1926. sz.) V. ö. Pp. 410. és 80. §-ait. Kovács Marcel I. 145. Vízjogi kái térítési igény polgári perútra tartozik és nem előfeltétele a kihágási eljárás. Az a vízhasználatra jogosított, aki a részére hatóságilag megjelölt távolságig a medret, partot és töltést jókarban nem tartja, az 1885 : XXIII. tc. 185. § 4. pontja alá eső kihágást követ ugyan el, melynek elbírálása az idézett törvényben megjelölt közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik : a karbantartás elmulasztása által másnak okozott kár megtérítésére irányuló magánjogi igény elbírálása azonban nem tartozik a vízjogi törvényben megnevezett hatóságok hatáskörébe és ilyen igény érvényesítésének nem előfeltétele az, hogy a kárt okozó terhére a kihágás fennforgása megállapíttassék. Hivatalból az eljárás bármely szakában figye-