Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám

4 ELNÖKI MEGNYITÓK. len vállalkozás. Ezért életképes gondolat az alsó független közigazgatási bíróságok szervezése. De midőn életképesnek mondom, akkor ki kell emelnem, hogy a szervezendő bíróságot nem nevezem elsőfokúnak vagy éppen a szervezetet középfokkal kitoldott kélfokú bíráskodásnak. Mentsen Isten attól, hogy még egy tipikusan közbeeső fórummal szaporítsuk közigazgatási bírói igazságszolgáltatásunkat és lassítsuk az ügyek elintézésének menetét. Csak oly bírói szervezeti reform egészséges, mely a közigazgatási bíráskodásban tipikussá az egyfokú közigazgatási bíráskodási teszi • . • A legeszményibb megoldás mindenesetre az volna, ha a mai közigazgatási bíróság szervezetének mintájára egész önálló szervezetet nyerhetne az alsó közigazgatási bíróság, amelyben úgy az általános közigazgatási, mint a pénzügyi igazságszolgáltatás érdekei is megóvatnának. Ezenkívül még csak két, de az említettnél tökéletlenebb megoldási módszer képzelhető el. Az egyik az, mely a közigazgatási szervezettel hozza kapcsolatba az alsó közigazgatási bíráskodást és a másik, mely a rendes bírósági szervezet keretében keresi a megoldást. Ezek közül kell választani. A szervezésben azonban két alaptételt sohasem szabad szem elől téveszteni: egyik, hogy a pénzügyi bíráskodás részben más összetételt követel, mint az általános közigazgatási; a másik pedig az, hogy a szervezés át ne tévedjen a kétfokú közigazgatási bíráskodás típusára. Úgy kell a szervezést végrehajtani, hogy a közigazgatási bíráskodás szervezeti típusa egyfokú legyen, azaz: az ügyek nagy részében végérvényesen dönthessen az alsó közigazgatási bíróság is, mert ha bármiként elnevezett jogorvoslattal úgy lehet élni, hogy a konkrét ügyek egész tömegével a felső közigazgatási bíróság elárasztassék ez az egész reform csődjét jelentené. Azért én azokhoz csatlakozom, kik a szervezet lényegét a jogegységet mindenesetre biztosító szerves intézkedések keretében — az egyfokú bíróság tipikus rendszerében keresik. Dr. Jiihás? Andornak a m. kir. Kúria elnökének beszéde az 1926. évre pillant vissza. Megnyugtató és viszont aggodalmat keltő jelenségeket egyaránt talál. Megnyugtató jelenség külpolitikai, valamint pénzügyi helyzetünk javulása. Az igazságszolgáltatás egyébként sem elszigetelt hivatali funkció, hanem szervesen bele van kapcsolódva a nemzet egyetemes életműködésébe és mert a köz- és társadalmi élet válságai "zavarólag hatnak a jogéletre is. Az igazságszolgáltatás szempontjából örvendetes jelenségnek tekintem a felsőházról szóló törvény megalkotását s általában a két kamarás országgyűlés rendszerére való rátérést. Örvendetes ez nemcsak azért, mert az adott helyzet engedte meg a közeledést a jogfolytonosság felé, hanem főképpen azért, mert eredményes és szakszerű törvényhozói munkára nyújt kedvező kilátást. Megnyugtató az a tapasztalat is, hogy nagyközönségünknek bírósá-