Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

JOGGYAKORLAT. függetlenek az őt alkotó jogszabályok tartalmától, függetlenek tehát e jogszabályok társadalompolitikai tendenciáitól is. A magánjog csak annyiban van bizonyos társadalmi formához kötve, hogy feltételezi egymástól alapjában véve független alanyok egymással való közlekedését, kapcsolatait. Ezentúl azonban a magánjog fogalmilag sem nem individualis^likus, sem nem kollektív. Amennyiben a munkaviszony eddig magánjogi volt, hogy t. i. két oly jogalanynak a kapcsolatát jelentette, akiknek egyike a másikkal szemben munka szolgáltatására, ez utóbbi pedig ellenérték, bér fizetésére van kötelezve, annyiban a munkaviszony ezután is magánjogi marad. Nem változtat ezen az sem, hogy a munkaviszonyt megalapító tények sorában a szolgálati szerződésen kívül idővel mind nagyobb számmal szerepelnek egyéb (nem-ügyleti) tényállások, mert hiszen a munkaviszony eddigi magánjogi fogalma sem alapult kizárólag a munkaszerződésen. Igaz, hogy a munkaviszonyra vonatkozó speciális jogszabályokat a magánjogi kódexek a szerződési jogban helyezték el. Azonban senki sem vonta még kétségbe, hogy a szerződésen kívüli kötelemfakasztó tények munkaviszonyt is létesíthetnek, illetve, hogy ily tények is létesíthetnek munkaviszonyt. Ha tehát valaki reámutat arra, hogy a legújabb jogfejlődés a munka tényleges teljesítéséhez fűzi azokat a következményeket, amelyek eddig a munkaszerződéshez kapcsolódtak, ezzel nem szolgáltat bizonyítékot a munkaviszonynak a magánjog köréből való kiszakadása mellett, mert ez a fejlemény csupán a munkaviszonyt megalapító tényállások körének a bővülését jelenti, tehát a magánjog belső evolúciójának egy állomását. Ez az evolúció pedig éppenséggel nem szorítkozik a magánjog kereteiből kiemelni kívánt munkajogra, hanem általános jellegű, mert a szolgáltatások teljesítésén alapuló kötöttség elismerésének, a szolgáltatás minőségére való tekintet nélkül, számtalan példáját találjuk oly területeken is, ahol a kollektivizálódással a legtávolabbi vonatkozások sem fedezhetők fel. A magánjog egyáltalán sohasem ragaszkodott mereven külső konstrukciókhoz. A szerződés fogalmát sem tekintette oly kizárólagos erőforrásnak, melyből a jogi helyzet változásai egyedül fakadnának. A szerződésnek joghatásokkal való felruházásában s e joghatásoknak a szerződéshez kötésében rejlő formalisztikus gondolatot kiegészíti és enyhíti a forgalom követelményeinek, a külső magatartásokhoz való kötöttségnek és a szembenálló érdekek egyensúlyának biztosítását szolgáló egyéb elveknek az elismerése. Ezek az elvek egyideig közvetlen frisseségükben inspirálják a bírót, később maguk is a jogszabályok külső tényálladékain keresztül érvényesülnek s így közeledik, idomul, alkalmazkodik a magánjog az élethez, a viszonyok fejlődéséhez. Ez a helyzet a munkajog terén is. A gazdasági fejlődés új sugalló elveket szolgáltat a magánjog fejlődése számára, de nem változtatja meg a magánjogi viszony fogalmát. JOGGYAKORLAT. Hasai jogesetek. I. Magánjogi esetek. Elhagyó házastárs bontópere. Nincsen elzárva az elhagyó fél sem attól, hogy a házasság felbontását H. T. 77. §-ának aj pontja alapján szorgalmazhassa akkor, ha az elhagyott házastársához bíróságon kívül békítőleg közeledve azt kiengesztelni igyekezett és az elhagyott fél ennek közeledését és