Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Az újabb munkaügyi törvényhozás és a magánjog

i24 DE FÜRST LÁSZLÓ AZ ÚJABB MUNKAÜGYI TÖRVÉNYHOZÁS ÉS A MAGÁNJOG. írta : Dr. FÜRST LÁSZLÓ. A klasszikus magánjog munkaviszonyának alapja a munka szolgáltatására irányuló s%er$ődés a felek között. A szerződéshez, mint ténybeli alaphoz, fűződnek a felek közti viszony összes jogi hatásai ; szerződés nélkül nincs munkaadó és munkavállaló, nincs munkabér, nincsen felmondás, nem hatályosulnak a beszámítási korlátozások stb. stb. : egyszóval nincsen munkaviszony. A munkaviszonynak a világháború befejezése utcán világszerte történt újabb szabályozásai, melyek hátterüket a társadalmi viszonyok nagyjelentőségű átalakulásában találják, vetetiék felszínre azt a tudományos irányt, melynek kiindulópontja a fenti tétel tagadása. Ennek az iránynak a szószólói szerint a munkaviszony alapja többé nem a magánjogi szerződés, hanem a munka teljesítésének szerintük közjogi ténye. A munkaviszonyt nem a felek formális akaratnyilatkozata létesíti, hanem azok a tények, amelyekből a jog a munka valóságos elvégzését megállapítja és amelyekhez a maga joghatásait kapcsolja. E hatások pedig túlnyomó részben közjogi (közigazgatási jogi). szabályokban és az ezekkel egyenlő rangra emelkedett kollektív megállapodásokban : a tarifaszerződésekben vannak megállapítva. A következőkben, az újabb jogfejlődés idevágólag legjellegzetesebb jelenségeinek áttekintése mellett, tesszük ezt a felfogást vizsgálat tárgyává. Már az_ 1898. évi francia munkásbaleselbi^tosítási törvény alkalmazásában felmerült volt az a kérdés, hogy köteles-e a munkaadó biztosítani a koruk miatt cselekvőképtelen munkásokat, kikkel érvényes szolgálati szerződést nem köthetett, de akiknek munkaerejét üzemében igénybe veszi s akik ott ugyanolyan körülmények között, ugyanazoknak a veszélyeknek kitéve dolgoznak, mint az érvényesen szerződött munkások ? Fűződik-e a semmis vagy egyáltalán létre sem jött szerződéshez pusztán az alkalmaztatás ténye folytán biztosítási kötelezettség r A francia bírói gyakorlat túlnyomó részben igenlő választ adott erre a kérdésre és ezzel a biztosítási kötelezettséget elszakította a szolgálati szerződéstől, mint egyedüli tényalaptól. A német biztosítási jogszabályok szövegezése már nem is hagy fenn kétséget az iránt, hogy biztosítani mindazokat kell, akiket a munkaadó visszteher ellenében foglalkoztat, tekintet nélkül arra, hogy érvényes szerződésben állanak-e a munkaadóval vagy sem. Ennek megfelelően a gyakorlat biztosításra kötelezett munkaadónak tekinti azt, aki nem a munkavállalóval megkötött vagy egyáltalán meg sem kötött szerződés alapján valakit üzemében foglalkoztat. Ugyanígy a magyar 1909 : XIX. tc. 3. §.: (•Balesetbiztosítási kötelezettség alá esnek mindazok, akik az alább felsorolt vállalatoknál akár állandóan, akár ideiglenesen, kisegítőképpen vagv átmenetileg vannak alkalmazván. A puszta alkalmaztatás az alapja a munkások egészségét, testi épségét^ erkölcsi javait stb. védő oltalmi rendszabályoknak, melyeknek egyikemásika immár a nemzetközi jog részévé lett. így a nők éjjeli dolgoztatását eltiltó 1906. évi berni egyezmény oly ipari vállalatokra nyer alkalmazást, melyek tíznél több munkást és munkásnőt foglalkoztatnak. Ugyanígy rendelkezik a magyar 1911 ; XIX tc.; a foglalkoztatottság az ismérv a német «Kinderschulgesetz "-ben is.