Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - A telekadósságról

D? NI2SALOVSZKY ENDRE kizárólag a személyi hitelen felépülő rendszerével, mindig jelentős szerepet játszott a dologi hitel, amit a római jogi gondolkozás mellett talán úg> lehetne érzékelhetővé tenni, hogy a germán jogi felfogás a fedezetül lekötött ingatlan dolgot mintegy perszonifikálva adóssá teszi, szerinte tehát nemcsak személyes követelés, hanem dologi követelés is van. A mecklenburgi jog pl. a járulékos jelzálogjogi formát nem is ismerte, az ingatlan mindenkori tulajdonosa fizetésre csak az ingatlan értékesítés végett kiadásának elhárítása céljából volt kötelezve. Hasonló volt a helyzet Hamburgban. A porosz kormány az 1868-ban a törvényhozás elé terjesztett törvényjavaslatban szintén a járulékos jelzálogjog teljes kiküszöbölése mellett döntött. E javaslat tárgyalása során, az urak házának állásfoglalása nyomán, következett azután be, hogy az 1872. évi törvény az addigi jog járulékos jelzálogjoga mellé az önálló jelzálogjogot új formaként vette fel s ezzel a mi javaslatunk álláspontját foglalta el. Bár a német ptk. tárgyalásai során is voltak szószólói az önálló jelzálogjog kizárólagosságának, a porosz törvény paralellizmusát a B. G. B. is fenntartotta. A német ptk. indokolása a telekadósságnak, mint egyik és pedig -önálló terhelési formának, a megvalósítása mellett három argumentumot hoz fel: 1. a tulajdonosnak gyakran érdeke ingatlanára tőkét úgy felvenni, hogy magát személyesen ne kötelezze ; 2. a saját jelzálogjog csak az ingatlan önálló terhelésének elismerése mellett illeszthető be a jogrendszerbe ; 3. a már említett és néhány más tagállamban az önálló jelzálogjogot ismerik és így, ha a ptk. azt nem ismerné el, nagy átmeneti nehézségek merülnének fel, a már meglevő terhelések megszűnéséig. Ezek közül az érvek közül a mi javaslatunk szempontjából a partikuláris jogokra utalás egészen tárgytalan s a J. rendszerében tárgytalan a saját jelzálogjogra utaló érv is, mert a J. (9. §-ában) a saját jelzálogjogot éppen csak arra az esetre ismeri el, ha a tulajdonosnak a személyes adóssal vagy mással szemben követelése van. A J.-nak tehát a saját jelzálogjog megkonstruálásához nincs szüksége a telekadósság fogalmára, mert a járulékosság elvét éppen ebben a vonatkozásban hangsúlyozottan kiemeli. E helyett az érv helyett a fennálló jogból fel lehetne hozni azt az esetet, amikor a követelés megszűnte vagy érvénytelensége a jelzálogjog jóhiszemű visszterhes szerzőjével szemben nem érvényesíthető, mert ilyen esetben a jelzálogjog'valóban személyes követelés nélkül marad fenn. Ámde a J. már idézett 47. §-a ennek az esetnek a problémáját a telekadósságra figyelem nélkül oldja meg, mintegy megdönthetetlen vélelmet állapítva meg a jelzálogból kielégítés tekintetében a követelés fennállása mellett. Nem az tehát a J. álláspontja, hogy a jelzálogjog ilyen esetben személyes követe* A javaslat álláspontja e mellett életre hivja a dologadósság általános fogalmát és annak ingóadósság névvel illethető azt az ősi esetét, amikor a hitelező a neki átadott dologból személyes követelés nélkül kielégítést kereshetett.