Jogállam, 1927 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 2-3. szám - Bíráló észrevételek a részvényjog reformtervezetéhez

BÍRÁLÓ ÉSZREVÉTELEK A RÉSZVÉNYJOG REFORMTERVEZETÉHEZ. 85 BÍRÁLÓ ÉSZREVÉTELEK A RÉSZVÉNYJOG REFORMTERVEZETÉHEZ. írta: Dr. MESZLÉNY ARTÚR. A dr. Kunc\ Ödön egyetemi tanár úr által az igazságügyminisztérium megbízásából készített és mostanában közreadott tervezet (az alábbiakban röviden : T.) elsősorban a reform szükségességének és időszerűségének kérdését veti felszínre, másodsorban aztán a kivitel mikéntjének problémáját. E helyütt azonban egyszerűen a T.-nek mint jogászi műnek bírálatáról lesz szó, arról, vájjon ha helyes és időszerű a reform — amit döntsenek el mások és másutt azt úgy kell-e jogászilag felépíteni és keresztülvinni, miként a T., avagy másként és ha másként: hogyan. 1. Altalánosságban első tekintetre szembetűnik a szabályozás rendkívüli részletessége és körülményessége. Míg jelen K. T.-ünk 75, a svájci kötelmi jogi törvény 6}, még a rendkívül aprólékos és bürokratikus német törvény is 141 és a legújabb keletű, 1926 január 20-án életbelépett geniális koncepciójú és csodálatos formagazdagságú liechtensteini személy- és társaságjogi törvény* 106 szakaszt szán e matériának, a T. 214.. §-on keresetül foglalkozik vele. S ha kérdezzük, mi van e rengeteg szabálytömegben, úgy a felelet nem lehet kétséges: a részvénytársaságok ag}-onrendsiabályo\ása, részben kifejezett ellenőrzések, tilalmak és szankciók alakjában, részben pedig — és ez talán a súlyosabbik rész megengedő rendelkezések képében, amelyek azonban azt a sokkal többet és sokfélébbet, amit a megengedő rendelkezés nem említ, hallgatólag tilalmazzák. Ha végiglapozzuk például a már említett liechtensteini törvény rendelkezéseit amelyeket, mellesleg megjegyezve, a T. szerkesztője nem ismer és velük egy ízben sem foglalkozik — látjuk, hogy túlnyomó részük az élet számara új lehetőségeket, új csoportosulási formákat igyekszik teremteni, s a rendszabályozásban arra a minimumra szorítkozik, amivel a visszaéléseket még leküzdhetni és a forgalom tisztességét megóvni reméli. A T. az ellenkező nizust követi: csak a szédelgéseket és turpisságokat tartja szem előtt s azok üldözése közben megfelejtkezik arról, hogy a reális üzleti életnek levegőre, szabadságra, a hatóságok részéről kíméletre, laisser faire-re van szüksége, amely nélkül elsorvad, amelynek hiánya a tőkét elrettenti, a vállalkozó kedvet lelohasztja, az életet megfojtja. Nem egészen helyesen mondtam, hogy a T. elfelejtkezik a reális üzletről. Sok helyütt, sőt legtöbbször gondol reá, s akkor a következő bekezdésben oly rendelkezést állít fel, amely az előzőt paralizálja, hatástalanná teszi vagy kijátszására csalhatatlan útmutatást ad. Innen van, hogy az agyonrendszabályozásból éppen csak a hatósági beavatkozás és a magánügyekben való turkálás marad meg, de a visszaélés, amely ellen a T. harcba indul, a hátsó kapun nyugodtan beosonhat. Az ezernyi kötelék, amellyel Gullivert behálóztak, egy mozdulatra pókhálónak bizonyul, s a cölöpökről, amelyekre a szálakat kicsinyes körülményességgel erősítették oda, kiderül, hogy — gyufaszálak. Ha pedig belső okát keressük annak, hogy ez a törvényalkotási mű miért oly erőtlen, megtaláljuk annak a sokszor lekicsinyelt, de a jogi alkotás során mégis nélkülözhetetlen konstrukciónak a hiányában, amely minden * V. ö. szerzőnek a Polgári Jog III. évf. 1. számában közölt ismertető cikkét.