Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Bírói szervezetünk állapota és reformkérdései. 1901-1925

óo Dl TÉRFY GYULA rom évi gyakorlat idejéből a paritás elvének megfelelően kötelezően legalább egy évi bírósági és legalább egy évi ügyvédi gyakorlatot kívánt és csak a harmadik évet illetőleg bízta a jelöltek tetszésére azt, hogy ezt az évet az általuk választott életpályára tekintettel hol kívánják eltölteni. A törvénynek ez a helyes, a német és osztrák bírói szervezetben is meglévő rendelkezésé nem vált be. Azok, akik a bíróságoknál csupán az egy évi köteles gyakorlat eltöltése végett jelentkeztek szolgálattételre, rendszerint nem végezték teljes ügybuzgalommal hivatali munkájukat, amelynek ellenértéke nem is volt számukra biztosítva, ily munkaerőknek megfelelő díjazását pedig az állam nem vállalhatta. Azok viszont, akik a bíróságtól a kötelező ügyvédi gyakorlat eltöltése végett egy évi időtartamra ügyvédjelöltként kerestek elhelyezést, sokszor nem tudtak ügyvédjelölti álláshoz jutni és nagy számuknál fogva az ügyvédjelöltek kereseti viszonyait igen hátrányosan befolyásolhatták. Minthogy pedig a gyakorlati szakkörök majdnem egyértelműen azt a véleményt nyilvánították, hogy a kötelező gyakorlat visszaállításából a gyakorla* teljességére származható előnnyel nincsenek arányban azok a hátrányok, melyek annak következtében beállanak, a törvény (43. §) fenntartotta e kötelező gyakorlatnak a kivételes hatalom alapján már életbeléptetett megszüntetését és úgy rendelkezett, hogy a gyakorlatot folytató a négy évi gyakorlat idejéből legalább három évet tetszése szerint vagy rendes bíróságnál vagy ügyvédnél töltsön, a hátralékos egy évet pedig akár bíróságnál, ügyészségnél, akár ügyvédnél, közjegyzőnél, akár az igazságügyminiszteriumban, külön bíróságnál, a közigazgatási bíróságnál, pénzügyi vagy más közigazgatási hatóságnál, gyári vállalatnál, pénzintézetnél töltheti. Itt kell megemlítenünk a törvénynek azt a rendelkezését. (1925 : VIII. tc. 45. §) amellyel a bírói s ügyvédi vizsga letételét megkönnyítette azzal, hogy — fenntartva a korábbi kivételes rendeletet — megengedte a vizsgának megosztva, két részletben letehetését. A bírák gyakorlati kiképzésének terén abbanmaradt az a fejlődés, amelyet az 1891. évi szervezeti reform kezdett az ítélőtáblai s kúriai tanácsjegyzői intézmény újjászervezésével és az ily szolgálatra berendelt kiváló bíráknak perekben való foglalkoztatásával és főképen azzal az irányzattal, hogy a bíró (albíró) a törvényszék tanácsában essék túl a kezdet nehézségein és a tanácsban megerősödve kerüljön az egyesbírónak több önállóságot kívánó munkakörébe. Habár azt az irányzatot későbbi törvényeink (1912: VII. tc. 3. §, ií)i2:LIV. tc. 86. §) is