Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Bírói szervezetünk állapota és reformkérdései. 1901-1925

56 D? TÉRFY GYULA Súlyosabb az a hátrány,. amely az ítélkezés alaposságát és jóságát veszélyezteti. Természetes az, hogy ahol annyi kiváló bíró van, mint a mi törvényszékeinknél is, több egyesbíró eljárása semmivel sem áll alaposság dolgában sem a tanácsi elintézés mögött, de általában meg kell állapítani, hogy a törvényszék elsőfokú bíráskodásának színvonala, mind az ügyek előkészítése, mind az ítélkezés jósága, mind pedig az ítéletek kidolgozásának szabatossága tekintetében alábbszállott. A tanácsi elintézés nagyobb ünnepélyességének, többoldalú megfontoltságának és az elnöki ellenőrzésnek hiánya következtében egyes bírákban és egyes ügyvédekben inkább keletkezhetik hajlandóság a pereknek minél gyorsabb és könnyebb, kevésbbé fáradságos elintézésére: bizonyításfelvétel mellőzésére, nehezebb jogi problémák elkerülésére, a szóbeli tárgyalásnak előkészítő iratok révén írásbelivé átformálására, általában a szóbeliség és a közvetlenség háttérbe szorítására, aminek nemcsak az ügy és a felek érdeke vallja kárát, hanem a felsőbíróság is, amely a kellően elő nem készített és ki nem dolgozott ügyben többször kénytelen az elsőbírótól elmulasztottakat pótolni. Véleményünk szerint azonban legnagyobb hátránya az egyes bírói rendszer általánossá tételének az, hogy lehetetlenné teszi a bíróképzést. A tanácsrendszerrel ennek bíróképző, nevelő hatása is megszűnt, mert nincs tanács, amely ezt a hatást gyakorolhatná. Mindezeket az aggodalmakat igen élénken hangoztatták a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló 1925: VIII. tc. törvényhozási tárgyalásai során is és a kényszerhelyzetre hivatkozva csak úgy lehetett a törvényszéki egyesbíráskodásnak a törvénybe felvételét (1925: VIII. tc. 1, §) biztosítani, hogy maga a törvény ideiglenesnek tekinti ezt a bíráskodást, kimondván (60. § 2. bek.), hogy e rendelkezés hatálya a törvény életbelépésétől számított három év elteltével, tehát 1928. évi június hó i-én megszűnik. Ha már most azt keressük, hogy a többi állam miképen érvényesíti a jogszolgáltatás egyszerűsítésének és gyorsításának ezt a módját, azt találjuk, hogy egyetlen állam sincs, amely az egyesbíráskodást általánossá tette volna, habár a törvényszék elé az államokban csekélyebb jelentőségű ügyek is tartoznak, mint nálunk, jóllehet, egyik-másik állam pl. Ausztria éppoly súlyos viszonyok közé jutott, mint mi. Nevezetesen: Ausztriában a Kreis- és Landesgericht egyesbíróságának értékhatára 100 millió korona, Németországban az Amtsgericht egyesbírájáé 8,500.000 K (a Landesgericht tanácsban határoz), Cseh-Szlo-