Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Dr. Faluhelyi Ferenc: Magyarország közjoga [könyvismertetés]

IRODALOM. cselekményekből a károsultra hárult. ÍV. ö. még a német ptk. és a magyar ptk. bsz. 1474. §§-t.) A vasút tájékoztatási kötelezettsége utasaival szemben. Felperes a párizsi törvényszék előtt az őt annak következtében ért kár megtérítését követelte, hogy a kellő tájékoztatásnak a vasút részéről történt elmulasztása folytán tévedésből helytelen kocsiban szállott be. Eddig hasonló esetekben a francia bíróságok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy olyankor, midőn az utas elhagyja az utazás céljából igénybeveendő területet, s ebből kára származik, ennek a kárnak a megtérítését a vasúttól nem követelheti (így & párizsi cour. 1922 december 2 í-én, a compiegnei tribunal 1913 január 29-én). A fennforgó esetben (1925 október 29, közli a Revue Trimestrielle de droit civil 192Ó. évi 1. száma) a bíróság szakított ezzel a gyakorlattal és megállapította a vasút felelősségét azzal az indokolással, hogy a vasútnak kötelessége az utasok megfelelő tájékoztatásáról gondoskodni ; ennek elmulasztása esetén pedig a Code civil 2268. i;-a értelmében a utas tévedésének jóhiszeműsége mellett szól. Közli : Dr. Fiirst László. IRODALOM. Dr. Faluhelyi Ferenc: Magyarország közfoga. A pécsi egyet, professzor? egy sorozat nemzetközi-jogi témákra vonatkozó) tanulmánya után most közreadta kétkötetben közjogunk rendszeres kidolgozását. Főjellemvonása a munkának meglehetősen szigorú vonalvezetése és — mások közjogi munkaihoz mérten nagyobbfokú jogásziassága, mondjuk: kiválóan dogmatikus volta. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy aho*l szükséges, ott a sorok mögött politikailag is alaposan átgondolt ne lenne (pl. a magva; állami főhatalom általános jellemzése és alkotmányunk kifejlődésének a vázolása, II. k. 1 jo.). Dogmatikája a szokottnál jobban kiterjed a részletekre is, a pozitív jognak tételeit az egyetemi oktatás szükségletén túlmenően is jellemzi úgy. hogy a kész jogászt is jól tájékoztatja. Gerince a munkának természetesen a háborúelőtti (cvégleges.>) közjogi állapot rajza, de nagy gondot fordít a jogtörténelmi előzményekre is (pl. részletesen foglalkozik az államterület történetével, I. 47 77: a ; királyi privilégiumokkal.' I. 20. skk. ; a Plánum Tabulareval, I. 35. ,sk.). Úgyszintén felöli a mai, «ideiglenes» államrend vonatkozásait: nemcsak" a kormányzói jogot, hanem a háború előkészítése óta kelt rengeteg különböző irányú újítás közjog': vetületeit is (pl. beszél a megszűnt internálásról. I. i'j'J.'; a hazaárulók vagyonelkobzásáról, I. 161.; a testnevelésről/ I. 150.: a szanálásról, II: 235. sk.). A trianoni változásokat nemcsak az államterületnél írja le, hanem beledolgozza az állampolgársági fejezetbe (I. 116. skk.), a hadügyibe (I. 140. sk.), szól a kisebbségi védelemről (L 204. sk.) stb. Nagy őszinteség, hogy megmondja, hogy az ideiglenes rendszerben «a magyar államnak államformája ma ténylegesen a köztársasági államokéhoz hasonló (II. 6., v. ö. Merkl professzor tanulmányát: Jtk. 19Í5:. 73. skk.). Általában nem igen él az elhallgatás eszközével. A tulajdon szabadságának korlátozásai közt felsorolja a földbirtokreformot is (I. 1 ;<;.), a tanulás szabadságának megszorításaként fe-lemlíti a numerus clausust (I. 176. sk. ; ezt említenie kellene a munkamegválasztás szabadságának korlátai közt is az I. 162. lapon befejezésül olvasható tétele értelmében : mert képesítések