Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Külföldi társaságok arányszáma

JOGGYAKORLAT. foglalt deklaráció megdönthetetlen védelmet teremt a magatartás vaz elállás) megtörténte mellett. Az angol jogban a külső magatartásokhoz való kötöttség elve és a res iudicata gondolata ugyanazon jogintézmény keretein belül valósulnak meg (estoppel by representation ill. estoppel by rekord;. Árukészlet biztosítéki átruházása. 1923 december 31-én H. cég az alperesnek vele szemben fennálló követelései biztosítására fiduciarius szerződésben az alperesre ruházta át a «cég szabad, tulajdonában álló» és a szerződésben megjelölt raktárakban elhelyezett gabonakészleteket, beleértve azokat is, amelyek ezután fognak beraktároztatni. (Sicherungsübereignung). Az átadást az áruk kiadására a raktárvállalatokkal szemben fennálló követelések engedményezése pótolta. Alperes megengedte még az átruházó cégnek, hogy 3500 zsáknyi mennyiségen felül a beraktározott készletekből a rendes üzletmenet keretei között el is idegenithessen. Ezután a raktárba oly készletek is kerültek, melyekre nézve azok eladói a tulajdonjogot maguknak fenntartották. 1924 augusztusában a H. cég csődbe került. A csődtömeggondnok és az alperes megegyezése értelmében a raktárokban levő készleteket, azoknak kivételével, melyekre az eladók tulajdonfenntartásai fennállottak, eladták és a vételárat letétbe helyezték. A csődtömeggondnok a biztosítéki átruházás iránti szerződés szolgáltatásbeli határozatlanság miatti érvénytelensége címén 5000 birodalmi márkának a letett összegből való kiadását követelte keresetében. Az Oberlandesgericht elutasító ítéletét a Reichsgericht feloldotta. ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tulajdoni átruházás s így a Sicherungsübereignung érvényességéhez is szükséges, hogy az ügyleti akarat legalább is meghatározható dolgokra irányuljon. A jelen esetben az átruházó tulajdonát képező dolgok közé idegen dolgok is kerültek, ennélfogva az átruházás érvénye attól függ. megszerezte-e az alperes a jóhisze:nű szerzés szabályai szerint ez utóbbiak tulajdonát is vagy nem ? Előbbi esetben a tulajdonszerzés tárgya az egész tömeg, mely a raktárakban a csődnyitás időpontjában található volt (miután a biztosítéki átruházásnak a jövőben csatlakozó tárgyakra való kiterjeszthetőségét a Reichsgerichtnek már régebb idő óta folytatott gyakorlata elismeri) s így a tradíció tárgya határozott; utóbbi esetben azonban az átruházás hatálya csak az átruházó tulajdonát képező darabokra, tehát határozatlan tömegre terjedhetne ki, miért is az átruházás érvénytelen volna. Éppen ezért az alsóbíróságoknak tisztázniok kell, fennforogtak-e alperes javára a jóhiszemű jogszerzés előfeltételei a tulajdonfenntartással terhelt tárgyakra nézve ? (Leipziger Zeitschrift für deutsches Recht, 1926 szept. 1.) A Reichsgericht túlságosan mereven kezeli a határozottság követelményét. V. ö. a mezőgazdasági hitelforgalomban a «Sicherungsübereignung» helyébe lépő átadás nélküli ingó zálogjogról szóló 1926. július 9-iki német törvényt, melynek értelmében az ingó zálogjog oly tárgyakra is kiterjed, melyek nem a zálogbaadó tulajdonai, kivéve, ha a zálogbavevő tudta vagy súlyos gondatlanságból nem tudta ezt a körülményt. A posta felelőssége külföldön utánvételezendö összegekért. A Németországból érkező utánvételes küldeményt az árú lembergi megrendelője szabályszerűen kiváltotta. A lembergi postahivatal azonban nem küldte meg a német postaigazgatásnak az utánvételt összeget, aminek következtében a német posta megtagadta ennek az összegnek a németországi eladó részére való kifizetését. Ez keresetet indított a német posta ellen. A végső fokon döntő Reichsgericht helyt adott a keresetnek, azon az alapon, hogy