Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - Külföldi társaságok arányszáma

546 JOGGYAKORLAT. Humanizmusból eredő igen csekély segélynyújtása a kárigény elismeré­sének, tehát a\ elévülést megszakító körülménynek nem tekinthető. Az a körül­mény, hogy a felperes segélyt kérése folytán az alperes 1921. évtől kezdve igen csekély összeget havonként a felperes részére folyósított, másnak, mint humanizmusból eredő segélyezésnek nem tekinthető ; és ekként az a felperesi kárigény elismerése tényét nem is képezi: a fellebbezési bíróság az anyagi jogszabályoknak megfelőleg döntött akként, hogy a felperest elévülés címén kereseti igényével elutasította. (Kúria P. VI. 5898/1926.) Felperes kérése folytán történt segélyezés. Ha ez nem következett volna be, úgy felperes esetleg már akkor megindította volna a keresetét, tehát még elévülési időn belül. Azt mérnők állítani, szemben a Kúria állás­pontjával, hogy - dacára a kereset be nem adásának — a kérelem, illetve annak honorálása az elévülést megszakította a jelen esetben. Jogvesztésnél mindig az az értelmezés az irányadó, ami a jogvesztő félre kedvezőbb, különösen áll, ha egyébként is csak néhány hétről van szó. Özvegyi jog koilátozását kérheti a\ unoka is, ha a\ apja a korlátozási nem is kérte. A kiskorú felpereseknek, az id. törv. szab. 16. §-a alapján joguk van arra, hogy nagyanyjuknak, az apjuk hagyatékát terhelő özvegyi jogát korlátpztathassak, ha ennek törvényes előfeltételei egyébként fenn­forognak. És e joguknak érvényesítését nem gátolja az sem, hogy az apjuk a korlátozást nem kérte, mert ez a magatartás nem egyértelmű az özvegyi jog korlátozásáról való lemondással (Kúria P. I. 4059/925.) A jogról való lemondásnak tehát kifejezettnek kell lenni. A «foglaló» megjelölés kizárja a véletár előlegként való minősítést. Vala­mely összegnek a vételárra előlegül adatása ez összegnek az egész vételár­hoz viszonyítottan magas voltából sem állapítható meg annak kifejezetten foglalóul megjelölésével szemben. (Kúria P. VII. 1432/1926.) Az elállás jogos voltának elbírálásánál csak az elállás közlésekor felho­zott ok szolgálhat indokul. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a vevő­nek az ügylettől való elállása jogos volt-e, rendszerint — vagyis oly eset kivételével, amelyről az elállási nyilatkozat közlésekor tudomással nem bírt — csakis azok a körülmények lehetnek mérvadók, amelyeket elállá­sakor az eladóval szemben az elállás okaiként felhozott. (Kúria P. IV. 1579/1926.) Amennyire helyes az- I. alatti, annyira aggályos a II. alatti. Ha gazda­sági lehetetlenülést — a forgalom biztonságának megóvása végett — nem zárja ki egyáltalán a kereskedői kockázat körébe eső eshetőségekkel való számo­lás kötelezettsége, úgy az vonatkozik az érem mindkét oldalára, különösen oly időkben, amikor a pénz is tulajdonképpen folytonosan fluktuáló áruvá lett. Az ügyvédi kamarai díjszabás a bíróságokra nézve nem kötelező, hanem az ügyvédi díjakat a bíróság az érdemleges tevékenység, az időmulasztás, a felmerült készkiadások s a megbízónak az ügyhöz fűződő érdekre tekin­tettel, legjobb belátása szerint van hivatva megállapítani. (Kúria 1926 nov. 17. P. VI. 7879/1925. sz.) Közli: — ai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom