Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 10. szám - Megjegyzések a fizetésképtelenségi jog reformjának a kérdéséhez
DF TÚRY SÁNDOR KORNÉL s ezzel kapcsolatban magának az egyezségnek is kezes állítása, jelzálogjogi bejegyzés, vagy egyéb biztosítékok útján megszilárdítására törekszik. Amenynyire meg tudom ítélni a helyzetet, az OHE. tevékenysége e szempontból nem mondható siker nélkülinek. S ha mégis azt látjuk, hogy maguk a hitelezők vagy az ő nevükben és érdekükben panaszkodnak az új rendszer tökéletlensége miatt, úgy azt kell mondanom, hogy ebben jórészt hibásak maguk a hitelezők ; hibásak annyiban, hogy egyrészt túlságosan engedékenyek az adóssal szemben, másrészt hiányzik bennük a kellő sikert egyedül biztosítani képes szolidaritás. A szuperkvótát igérő, külön utakon járó hitelezők jóismert megrontói az összetartásnak. Ami pedig az engedékenységet illeti, oda jutottunk, hogy a nem szervezett adós túl jár a szervezett hitelezők eszén is, a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárásnak mint kötelemszüntető ténynek ebbeli jelentőségét annyira megtanulta értékelni, hogy az első kiadású egyezséggel meg sem elégedve, második kiadást is rendez, megváltva az első egyezségben vállalt kvóták fizetésére vonatkozó kötelezettséget egy kisebb összegű készpénznek megfizetésével, s lefaragva ezzel is még valamit a hitelezők jogszerű követeléséből. Ennek a sokszor túlságos engedékenységnek okozója sok esetben a hitelezőknek kellően meg nem okolható idegessége, amely mentől előbb pénzt kíván látni. Viszont el kell ismerni, hogy sok esetben következménye ez annak, hogy a hitelezők oly adóssal is kénytelenek a csődeljárás elkerülése végett kényszeregyezségre lépni, akinek üzletét életképesnek nem tartják s ennélfogva üzlete fennmaradását a hitelezői érdekek szempontjából kívánatosnak nem vélik. Mindezt azért, mert ma a csődeljárás egyedüli eszköze az életre nem képes üzlettel bíró adós gazdasági likvidálásának, a csődeljárás mai alakjában pedig úgyszólván semmit sem képes a hitelezők javára megmenteni. Itt kapcsolódnék be a kényszerfelszámolás intézménye, amely ezen a hiányon lenne hivatva segíteni. Előnye a csődeljárás mai állapotával szemben, és ennek fenntartása esetében nyilvánvalóan az lenne, hogy míg az adóst ugyancsak megkímélné a csőddel járó capitis denunució jogkövetkezményeitől, addig előmozdítaná a csődönkívül tett kényszeregyezségi kísérletek komolyságát, mert az adós tisztában lenne azzal, hogy az egyezség meghiúsulása esetében likvidálásra kerül a sor, amelyet újabb egyezségi kísérletekkel kitolni, vagy megakadályozni nem lehet. Ezenfelül a közgazdaság szempontjából előnye lenne, hogy az existálni nem képes vállalkozásoktól megtisztítaná a gazdasági életet. Végül célja lenne és talán ez lenne legfontosabb, hogy olcsó és egyszerű módja legyen a likvidálásnak. A nélkül, hogy a részletekbe kívánnék ezúttal bocsátkozni, meg kell jegyeznem, hogy sem az olcsóság, sem az egyszerűség követelményét nem bírom fellelni az egyébként igen értékes abban a javaslatban, amelyet a kényszerfelszámolás tárgyában Doroghi ügyvéd úr készített. Az egyszerűség ugyanis mindenekelőtt s\erve\eti leépítést jelent, már pedig ez távol áll az említett javaslattól. Van