Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 10. szám - A vegyes döntőbíróságok ítélkezése katonailag megszállott területeken okozott háborús károk kérdésében

5 28 Dl KRÁHL VILMOS patok ellátására lett fordítva. Ezzel kapcsolatban vizsgálat alá vonja azt: vájjon a hágai egyezmények rendelkezései és az angol katonai szabályzatok értelmében a rekvirált élelmiszerek tulajdonjoga a rekvizíció által megszereztetett-e és mikor szereztetett megr Az 1907 októberi hágai Egyezmény a szárazföldi hadviselésről, az 52. és 53. cikkekben a magántulajdon rekvizíciójának két külön fajtáját ismeri: aj az 53. cikk (2.) szerinti rekvizícióknak nincsen tulajdonkisajátító hatásuk; az ilyen rekvirált dolgok a háború végén restituálandók ; b) az 52. cikk szerinti rekvizíciók olyan cikkekre vonatkoznak, amelyek a rendelkezés szerinti használat által elfogyasztatnak. Ezeknél a rekvizíció közvetlen tulajdont szerez. Még világosabbá teszik ezt az elkülönböztetést az angol Hadügyi Hivatal által 1914-ben kibocsátott «Manual of Military Law» 415. és 416. cikkelvei, amelyekkel az indokolás behatóbban foglalkozik. Ezen osztályozásból látható, hogy a perbeli rekvizíció az itt felsorolt második kategória alá esik, mert a hadsereg létfenntartására volt szükséges és így közvetlenül kisajátító volt. A Vdbsg azt is elemzés tárgyává tette, hogy nemzetközi jogi szempontból ez a rekvizíció nem volt-e tilalmazva ? Elemzése eredményéül — minthogy itt tárházi árúról van szó — ezen kérdésre nemleges választ ad az ítélet. Külön vizsgálódás tárgyává teszi az ítélet azt a kérdést, hogy nem tekintendő-e netán semmisnek a perbeli rekvizíció a Bsz. X. részIV. cím ut. függ. 1. § 2.bek.rendelkezése folytán? Az ítélet itt szembeállítja egymással a függ. 3. §-ának és 1. §-ának szövegét. Az előbbi (3. §) az összes háborús rendszabályokat a maga rendelkezése körébe vonja; míg az 1. i^-ban csak azok a rendszabályok vannak értve, amelyek kivételes háborús jogszabályalkotás alapján foganatosíttattak az ellenséges tulajdon ellen. Már most lehetséges ugyan, hogy valamely esetben a katonai rekvizíciók is kivételes háborús jogszabály alapján foganatosíttattak, azonban általában véve a katonai rekviziciók mindenféle tulajdont egyaránt érinteni szoktak. In konkréto, az antwerpeni katonai kormányzó 1914. évi fentebb említett parancsa igazolja, hogy a katonai szükségletek biztosításáig Antwerpenben mindennemű készletek egyaránt alá voltak vetve a rekvizícióknak, a tulajdonos honosságára való tekintet nélkül. A szóbanforgó rekvizíció tehát a függelék 1. § 2. bek. értelmében nem volt semmisnek tekinthető. Az ezen ítéletben felsorakoztatott érvek — különböző változtatásokkal —• fel vannak használva más ügyekben hozott elutasító ítéletekben is. így: Ralli ca Német Állam ügyben (Recueil IV 41.) a kereset alapja az volt, hogy ugyancsak az antwerpeni tárházakban* a német megszálló hatóságok rekvirálták a felperes részére ott tároló 21439 bála gyaPototUgyanígy: Gibbs and Sons c/a Német Állam ügyben (Rec. IV—229), ahol a kereset alapja az volt, hogy felperes — angol cég — részére a háború kitörése időpontjában az antwerpeni, bruggei és genti kórházakban nagyobb mennyiségű nitrátszóda tárolt, amely a német hadügymmisz-