Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

IRODALOM. 485 felölel. Nem lehet eléggé méltányolni ezt a teljesítményt a mi szokásjogi világunkban, ahol a tényleges jognak az ítéleteken kívül alig van mód hallani viva vox-át. Zsögöd Fejezeteinek is, sokirányú zseniálitásuk közepette, nem legkisebb érdeme volt az akkori döntvénytári anyagnak mesteri összemarkolása. Almásinak csak rövidebb összefoglalásra van tere. Nem kezdőknek ír, hanem már képzett jogászoknak; az elméletet (néhol a saját egyéni elméletét is) nagyobbrészt feltételezi; tömör, sokszor nehéz; inkább az érdemre, mint a stílusra helyez súlyt. Ez a könyve határozottan nem professzori, hanem praktikus munka. Nem olvasni való, hanem egyes kérdéseknek a tanulmányozására. Erősen tételes, az aprólékosságig. Ami nem zárja ki, hogy néhol a jogfilozófia vonaláig ne emelkedjék (szép pl. a válság jogáról szóló fejtegetése, 34. 1. sk.), másutt tiszta theoriával, ne időzzék el pár lapon át (258. 1. skk. : Kötelemmozgató tények: Áttekintés, A jogügylet fogalma stb.), esetleg ne bonyolódjék fölösnek tűnő boncolgatásokba is (pl. }0}. 1. lent — 304. 1. fent). Nagy érdeme, hogy nem korlátozza magát a létező, szükségképpen töredékes gyakorlatra, hanem tovább gondolja a dolgokat, mint ameddig a döntvényi anyagot az egyes kérdéseknek tömeges vagy véletlen felmerülése feleletre bírta. Egészen találomra példázom ezt meg azon szabályokkal, amelyeket a harmadik javára szóló szerződésnél e harmadik visszautasítása esetére levon (486. 1. 11. p ) vagy a teljesítés idejére vonatkozó fejtegetésekkel (188. 1. skk ), amelyek pozitív jogként győznek meg, bár csak kevéssé támaszkodhatnak bírói gyakorlatra vagy törvényhelyekre. Elméletileg szép vagy gyakorlatilag bátor és találó pontok sűrún hívják magukra a figyelmet. Teszem annak kiemelése, hogy az adásra irányuló kötelmeknek a teljesítése is jogügylet (182. 1.) ; a kétszeres eladás körében annak megkonstruálása, hogy a második (a telekkönyvi) szerző tilosán szerez s azért természetbeli kártérítésként köteles tűrni az első (tkvön kívüli) szerző jogának a tkvbe jutását (800. 1.); az, hogy a kiköthető kamat maximumát ma az 1923 : XXXIX tc nagyobb kárkamata adja (85. 1.); a kölcsönvalorizáció helyeslése (120. 1.); vagy az, hogy a hitelező a pénztartozásra részteljesítést köztörvényileg is köteles legyen elfogadni (195. 1. sk.). IV. Kifogásokat a munka ellen inkább alakiakban lehet emelni, mint tartalmilag. Általában azt a benyomást kelti, hogy sietve megírt könyv. Már úgy értem, hogy az anyagát ugyan hosszú évek nagy gondjával gyűjtötte a szerző, de a kidolgozásra túlrövid idő állhatott rendelkezésére. Van az egészben valami vázlatszerű. Az anyag diszponálása: általánosabbnak és kevésbbé fontosnak művészi elrendezése, a részek arányosítása, a duktus nem mindenütt tökéletes. Előfordul összetartozónak szétszakadása, pl. az egyedi pénztartozásról a 108. lapon a 19. pont, majd megint a 126. lapon a 60. pont beszél; vagy a hitelezőnek a per szüneteltetése miatti valorizációvesztése a 116., a perindítással késlekedése miatti a 123. lapon szerepel. Máshol persze a szempontok kereszteződése folytán nehéz lenne az ilyesmit elkerülni, mert ha pl. a valorizációnak ex asse tárgyalásától nem kerülne más fejezetbe a kártérítés valorizációja (134. 1. sk.), akkora «kártérítés»-t kellene székszakítani. Nem tetszetős a bevezetés legelején f 11 1.) már a kártyaveszteségre adott váltóról olvasni, ami akárhogyan is, de apró részlet. Nem szabadna egyugyanazon pontba fogni a kötelem fogalmi definícióját közérdekűségének érdemi jellemzésével (15 —16. 1.). A vagyoni kárnak djavak . . . csökkenésen szavakkal definiálása (131. 1.) csiszolatlan: nem