Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - A Népszövetség a nemzetközi jog kodifikálásáért

JOGGYAKORLAT. 465 szék már felhívta az alpereseket, hogy az egyességben vállalt kötelezett­ségüknek haladéktalanul tegyenek eleget s az egyességnek megfelelő be­kebelezésre alkalmas okiratot mutassák be, mert különben a kiskorú gyámját a per megindítására fogja utasítani. Ebben az alperesekkel közölt határozatban tehát az árvaszék még a jelen per megindítása előtt kifejezést adott annak, hogy az egyességhez a kiskorú felperes érdekében ragasz­kodik. (Kúria P. I. 2849/1926. sz.) Nemesrendü, illetve honoratior házastársak s\er\eü vagyona. A nemes­rendű, illetve honoratior házastársak a törvénynél fogva nem közszerzők, hanem a férj a főszerző. A feleséget a szerzemény fele csak abban az esetben illeti meg, ha a házastársak a szerzeményi közösséget szerződéssel kikötötték, vagy ha a szerzésre vonatkozó okiratban a feleség is mint szerző szerepel, avagy, ha a szerzés alapjául a nő vagyona szolgált. E sze­rint akkor, ha a házasság alatt szerzett vagyon szerzésének alapja a nő különvagyona volt, az ekként szerzett vagyon fele a házasság megszűnése­kor a férjet, fele pedig a feleséget illeti meg abban az esetben is, ha a vonatkozó vagyontárgyak tulajdona egészben a feleség nevére került, ha csak az eset körülményeiből nem lehet megállapítani azt, hogy a férj lemondott az illető vagyontárgyak felére vonatkozó közszerzeményi igényé­ről. A férj azonban az ekként a házasság alatt szerzett vagyonból neki járó felerész fejében a feleségnek megtéríteni tartozik a vagyon szerzésére fordított vagy abba beruházott különvagyona értékének felét. (Kúria P. 1. 1664/1926. sz.) Kö^ös végrendelet — kölcsönös végrendelet. A házastársak közös vég­rendeletét csak akkor lehet öröklési szerződésnek tekinteni, ha a végren­delkezők a visszavonás jogáról kifejezetten lemondottak, amely esetben az ily közös végrendelet egyoldalúlag többé vissza nem vonható. A vissza­vonás jogáról való kifejezett lemondás hiányában a közös végrendeletet még abban az esetben is, ha az kölcsönös és egymással összefüggő (Cor­respectiv) intézkedéseket tartalmaz, mindkét végrendelkező életében bár­melyikük a másiknak tudta és értesítése nélkül is egyoldalúan visszavon­hatja, illetve attól eltérő újabb végrendeletet alkothat, amely esetben azon­ban a kölcsönös és correspectiv végrendelet egészen hatályát veszti. (Kúria P. I. 2680/1926. sz.) Közli —ai. II. Hiteljogi esetek. A végkielégítés szempontjából, a\ utóbb tisztviselővé vált iparossegéd, e minőségben eltöltött szolgálati ideje is számítandó. A végkielégítésre vonatko­zólag megszakítás nélkül iparossegédi minőségben töltött a munkaadó szol­gálatában és amelynek elteltével tisztviselővé átminősíttetett: be kell a szol­gálati időbe számítani; mert felperes ettől az időtől fogva tisztviselői minő­ségben szolgált alperes iparvállalatánál; és mert a meg nem szakított szol­gálat egységességét az alkalmazásnak előbb alacsonyabb rendű, utóbb ma­gasabb volta ketté nem választhatja. Támogatja ezt a felfogást az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 9. §-a is, mely a felmondási idő és így a szolgálat minősége és ideje szempontjából is azt a munkakört tekinti irányadónak, amelynek ellátására az alkalmazott a szolgálati szerződésnek a felmondás időpontjában érvényben álló rendelkezései értelmében van kötelezve ; ami a jogszabály alkotójának arra a nyilvánvaló célzatára mutat, hogy a szol­gálati időt is a szolgálat felmondásának időpontjabeli szolgálati minőség szerinti alkalmazás után kívánta számítani. (Kúria P. II. 4657/1925.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom