Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - Bíráskodás a törvények felett

BÍRÁSKODÁS A TÖRVÉNYEK FELETT. 449 teljes megélhetéssel fogják Snell kitűnő könyvét forgatni, amely elsősorban is nem elméleti vizsgálódókat kíván kalauzolni, hanem azok számára Íródott, akik betekintést kívánnak nyerni a különlegességében is nagyszerű angol jogrendszer sajátosságaiba s akik az elmúlt év végéig alkotott jogszabályoknak gyakorlati jelentőségéről az irányadó elvi határozatokról teljes, plasztikus képet kívánnak szerezni. Snell és a kiegészítést végző Rivington és Fountain jogtanárok munkája követendő példaképül szolgálhat tartalom és forma szempontjából egyaránt. A világhírű Smith és Maxwell cég kiadványai elismerő szavakra nem szorulnak. BÍRÁSKODÁS A TÖRVÉNYEK FELETT. írta : Dr. FÜRST LÁSZLÓ. A törvény és a bíró viszonyának régi problémája, melyről másfél évtizeddel ezelőtt egy német közjogi kézikönyv azt írta, hogy végleg a disszertációk íróinak zsákmányává lett, újabban ismét időszerűvé vált. A kérdés lényegét és a legújabb jogfejlődésnek néhány jelenségét, melyek azt több külföldi államban a politikai és közjogi irodalom érdeklődésének homlokterébe állították, az alábbiakban vázoljuk. Az alapvető tétel a bírónak a törvényhez való viszonyában vitán felül áll : a bíró a törvény szolgája, a bírónak alkalmaznia, nem bírálnia kell a törvényt. Hogy azonban ez lehetséges legyen, hogy a jog a maga életszabályozó rendeltetésének megfelelhessen, annak egyik legfontosabb kelléke, hogy szabályai alaki kételyektől és megtámadtatásoktól mentesek legyenek. Mihelyt ez a feltétel nincsen meg, a törvény és a bíró viszonyának eredetileg oly egyszerű kérdése a jogalkalmazás súlyos nehézségévé élesedik ki. A bírónak joga és kötelessége meggyőződni az általa alkalmazandó jogszabályok hitelességéről, valóságos jogszabályjellegéről s ha ezt gépies módon, a jogszabályok alaki megtámadhatatlansága felől való feltétlen bizonyosság tudatában nem teheti, kénytelen a jogszabályokkal szemben kritikát alkalmazni. Mivel a legfőbb jogalkotó hatalom, a törvényhozás nem nyilváníthatja akaratát folytonosan és a legapróbb részletkérdésekben is, minden államban előáll annak a szüksége, hogy a végrehajtó hatalom is jogalkotó működéseket fejtsen ki. Ez a működés sohasem lehet a törvényhozáséval ellentétes s így a jogszabályok tartalmi értelmezésének feladatán kívül a bíróra hárul a végrehajtó hatalom által alkotott jogszabályoknak az érvényesség, a törvényszerűség, az alaki jogosság szempontjából való vizsgálata is. Ez elkerülhetetlenül következik a törvényhozás szervezetéből és működési módjából s mint a jogszabályok alaki tekintélyét csökkentő, a bírót közjogi kérdésekkel terhelő, az igazságszolgáltatásra hátrányos- jelenség minden jogrendszerben megtalálható.