Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - Törvényjavaslat a megszűnt cégek törléséről

TÖRVÉNYJAVASLAT A MEGSZŰNT CÉGEK TÖRLÉSÉRŐL. 429 4^ nap alatt terjessze elő. A felhívást a Budapesti Közlönyben hivatalból és pedig díjmentesen közzé kell tenni, még pedig akkor is, ha a cégbirtokos vagy jogutódja, illetőleg külföldi részvénytársaság vagy szövetkezet esetében a belföldi képviselőség képviseletére jogosult személy vagy pedig tartózkodó helyük ismeretlen, vagy az ország területén kívül van. Magától értetődik azonban, hogy valamely cég megszűnésének hivatalból bevezetése csak akkor történhetik meg, ha módot adunk arra, hogy az, akinek jogi érdeke fűződik a cég fennállásához, ezt a jogi érdekét a szándékolt törléssel szemben kellő időben érvényesíthesse. Ezt a garanciát akként adja meg a javaslat, hogy kifogásolási jogot ad mindenkinek, akinek a cég fennállása jogi érdeke és ezt időbelileg a hirdetményi 45 napi határidőben engedi meg A felhívást a cégbíróság — a biztosító magánvállalatok kivételével, amelyeket külön felügyelő szerv ellenőriz — megküldi a cégjegyzékbe bejegyzett kereskedelmi telep szerint illetékes kereskedelmi és iparkamarának s az illetékes magyar kir. adóhivatalnak. Ez a két szerv az, amely a cég életét a legerősebben tartja nyilván, amelyiknek legerősebb az érintkezése a cégekkel s így különösen indokolt, hogy ezek a felhívásból a cégbíróság preventív szándékáról kellő időben tudomást nyerjenek. A javaslat szerint a kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő eltelte után a cégbíróság a cégmegszűnés bevezetése tárgyában az eset körülményeihez képest az érdekeltek meghallgatása után vagy a nélkül végzéssel határoz, amely végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak lesz helye. A javaslatnak sokan szemére vethetik, hogy — indokolását nem tekintve, amely a cégtörlésre alkalmas esetek főbb típusait csoportosítja — nem ad határozott útmutatást a cégbíróságoknak arra, hogy tulajdonképpen milyenek is azok az esetek, amikor kialakulhat benne az a tudomás, hogy valamely bejegyzett cég megszűnt, de nem ad útmutatást arra sem, hogy a cégmegszűnés bevezetése tárgyában hozott határozatát mire alapítsa. Látszólag — ismételjük: látszólag — a javaslat könynyen végez ezzel, amennyiben azt mondja, hogy a cégbíróság az eset körülményeihez képest az érdekeltek meghallgatása után vagy a nélkül határoz, még csak azt sem szabva meg tehát, hogy kötelező az érdekeltek meghallgatása. Azt hisszük, nem csalódunk, ha a javaslat most érintett, a kereskedelmi törvény cégmegszünési, felszámolási stb. rendelkezéseit, mint ily esetekben be nem tarthatókat, félretevő rendelkezései mögött azt a páratlan megbízhatóságot keressük, amely cégbíróságainkat Jogállam, XXV. évf. S—9. füz. 28