Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 8-9. szám - Törvényjavaslat a megszűnt cégek törléséről

426 Dí SÁXDORFI KAMILL mintájára formai akadályokat a további reformok elé, nem gátolja a további fejlődést, de tehetővé teszi, hogy ez a további fejlődés ősi alkotmányunk életének, az ezeréves magyar nemzetlétnek szerves folytatása legyen. TÖRVÉNYJAVASLAT A MEGSZŰNT CÉGEK TÖRLÉSÉRŐL. Irta: Dr. SÁNDORFI KAMILL. Régen tett az igazságügyi kormány közgazdasági életünkkel akkora szolgálatot, mint azzal, hogy a legutóbbi napokban a nemzetgyűlés elé terjesztette «a cég megszűnésének a kereskedelmi cégjegyzékbe hivatalból bevezetéséről)) szóló törvényjavaslatát. A cégkönyvek roppant megszaporodása az elmúlt évek vad konjunktúráinak eredménye. Az efemer-életű, jórészt a háborúra és a korona romlására alapított egyéni és társas cégek óriási tömege a békeidőben még valóban szerény méretű cégkönyveket könyvtárakká duzzasztotta. A leglátogatottabb hely a céghivatal volt; lázas hajsza során egymást űzték-kergették ott a felek, mind bejegyzési kérvényük gyors elintézését sürgette. Ma mindennek jóformán vége. Óriási rosta lépett működésbe : a korona stabilizálódásának és a magángazdaság katasztrófájának rostája, amelynek lukacsain át sorban kihullottak a túldimenzionált és általában gyenge alapokra épített konjunktúra-vállalatok. A kényszeregyezségek és a csődök végeláthatatlan sora tanúskodik arról, hány egyéni cég és főleg részvénytársaság szenvedett a közelmúlt években gazdasági hősi halált? Ily körülmények között igazán nem lehet csodálni, ha a meghalt cégekkel túlzsúfolt, szinte a cégek tömegsírjaként jelentkező cégkönyvek terén most az igazságügyi kormány erőteljes tisztogató munkára szánta el magát, mert elvégre teljesen lehetetlen, hogy a cégkönyvek, amelyek alapkelléke a megbízhatóság, működésüket régen beszüntetett cégekkel legyenek tele. Az az eljárás, amelyet az új törvényjavaslat kontemplál, kinő a kereskedelmi törvény kereteiből és szinte a holtnaknyilvánítási eljárásra emlékeztet: ahol nincs feltétlen bizonyíték a halál tényének anyakönyvezésére, ott előkerül a vélelem, a valószínűsítés, amelynek nyomán a bíró az embert — itt a céget — mintegy holtnak nyilvánítja. Kereskedelmi törvényünknek a cégek törlésére vonatkozó rendelkezései az új idők igényeit többé már nem alkalmasak