Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 7. szám - Dr. Nizsalovszky Endre: A magánalkalmazottak nyugdíjának átértékeléséről szóló 1926: XVI. törvénycikk magyarázata [könyvismertetés]

400 IRODALOM. megállapítás útján történik. Bármily bizalmatlansággal fogadták is az alkalmazottak az arányszám alapul vételét, nem sikerült a törvényjavaslat e sarkkövét megingatni. De annál nagyobb sikereket értek el a részletekben. Már a nemzetgyűlés bizottsági tárgyalásai során sikerült elérniök az arányszám minimumára és öt év múlva megejtendő felemelésére vonatkozó rendelkezés felvételét. Az alkalmazottak azonban ezután is tovább folytatták a harcot. A javaslat elleni heves támadások arra bírták a pénzügyminisztert, hogy a bizottsági tárgyalások után újból meghallgassa az érdekeltségeket, még pedig több nemzetgyűlési képviselő jelenlétében, akik az érdekeltségek egyes kívánságait felkarolták. Ennek folyományakép a nemzetgyűlés plenáris tárgyalásain a javaslaton ismét számos mélyreható módosítás történt. Hogy csak a legfontossabbak közül néhányat említsek : az arányszám felemelése, a külön szerződés alapján járó nyugdíjnak arányszám alá vonása, a jogerős ítéletek további érvényességének feltétlen elismerése, az utólagos kötelező arányszámemelésnek a nyugdíjasokra kedvezőbb szabályozása, az osztrák vállalatokra vonatkozó külön rendelkezés stb. stb. Az ilykép keresztülvitt számos módosítás folytán a törvény rendkívül bonyolult és nehézkes lett. Helyesen mondta a javaslat nemzetgyűlési tárgyalásakor Wolff Károly, hogy minden egyes szakaszhoz külön compendium és szeminárium szükséges, oly bonyolult az egésznek a konstrukciója. Ily körülmények között fokozott jelentősége van az olyan kommentárnak, amely hivatott szakember tollából ered. E kommentár megírására senki sem hivatottabb, mint Nizsalovszky Endre. 0, aki a törvény előkészítésének minden egyes stádiumában tevékenyen részt vett, a törvény minden egyes rendelkezésének célját, minden egyes kitételének okát ismeri, leginkább képes arra, hogy bevilágítson abba a homályba, amely a törvény egyes rendelkezéseit fedi. E kommentár nélkül mind a bíró, mind az ügyvéd a legnagyobb nehézségekkel küzdene a törvény alkalmazásában. Számtalan példát tudnék erre felhozni, de talán elég, ha egyre mutatok rá. Ez az 1914. júl. 1. napja után nyugdíjazott egyén alapjárandóságának megállapítása. Ennél az átértékelés alapjául a törvény 4. §-a értelmében az a koronaösszeg szolgál, amely az alkalmazottat vagy családtagját a társaságnak az 1014. július 1. napján fennállott nyugdíj — illetőleg illetményszabályzat szerint megilletné. Ennek a koronaösszegnek megállapításában a nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánt azt az összeget kell számításba venni, amelyet nyugdíj alapjául beszámítható illetmény címén a társaságnak az alkalmazott utoljára betöltött állásához és munkaköréhez hasonló állást és munkakört betöltő alkalmazottai ugyanannyi szolgálati idő után az 1914. évben kaptak. Helyesen említi a szerző, hogy a törvény alkalmazásában a legnehezebb lesz annak a megállapítása, hogy valaki az utoljára betöltött állásában és munkakörében 1914. évben milyen beszámítható járandóságot kapott volna. Es most olvassuk el a szerzőnek e kérdés minden egyes részletére vonatkozó példákkal megvilágosított beható észrevételeit (ói. és köv. lap) és akkor képet nyerhetünk e munka nagy gyakorlati értékéről. A munka gyakorlati értékét még emeli az, hogy amenynyire lehetséges volt, az eddigi bírói gyakorlatot is behatóan ismerteti és feldolgozza. Ennek különösen ott van nagy jelentősége, ahol a törvény értelmében bírói átértékelésnek van helye. A munka használatát a jó betűsoros tárgymutató is megkönnyíti. A munkához dr. Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselő előszót írt. A Tébe kiadóvállalata a munka kiadásával az érdekelt köröknek és jószágközönségünknek nagy szolgálatot tett. Dr. Fodor Ármin..