Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Néhány szó a Polgári Törvénykönyv előkészítő munkálatairól

NÉHÁNY SZÓ A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV ELŐKÉSZÍTŐ STB. 2 $ így a háború, az összeomlás, a nemzetnek a forradalmakkal is rettenetesebbé vált tragédiája egy időre lehetetlenné tették a mű megalkotását és csak természetes, ha annak sorsa a jogászi közvélemény érdeklődése elől is háttérbe szorult. Azonban az alkotmányosság helyreállása után igazságügyi kormányzatunk csakhamar belátta, hogy e nagy nemzeti művet nem szabad sikertelen kodifikációs kísérletként abbahagyni, hanem addig is, amíg az ország létfeltételeinek legalább csonka állapotához mért megvalósulásával alkotmányos törvényhozó szerveink előtt ismét a maradandó jogalkotás munkájára kerülhet a sor, a javaslat átdolgozását folytatni kell, hogy a torvénykönyv egyfelől már a megalkotóitól is felismert fogyatkozásainak kiküszöbölése által, másfelől a fejlődő szükségleteknek megfelelő kiegészítésekkel gazdagítva, tökéletesebb alakban és teljesebb tartalommal álljon a nemzeti jogélet rendelkezésére s éreztesse termékenyítő hatását. E célra dr. Tomcsányi Vilmos Pál akkori igazságügyminiszter az igazságügyminisztériumban szakférfiak közrevonásával bizottságot alakított, amelynek feladatává tette, hogy a törvénykönyv új szövegét megállapítsa, arra nézve hallgassa meg a felső bíróságoknak, a budapesti ügyvédi kamarának s részben a budapesti kir. közjegyzői kamarának észrevételeit, vesse egybe a javaslat rendelkezéseit a hazai joggyakorlat megállapításaival, úgy, hogy a törvénykönyv egészben véve a fennálló magyar magánjog értékes elemeinek rendszeres egybefoglalása iegyen s attól csak annyiban térjen el, amennyiben a fennálló jog módosítása nyilvánvalóan szükségesnek mutatkozik, s amenynyiben a jogszabályoknak rendszeres egészbe foglalása az észlelt hézagok kitöltésével s a szétszórt szabályok elvi alapokra helyezésével új szabályok felvételét is megkívánja. Az úgynevezett bizottsági szöveg ellen felmerült észrevételek közül különösen az alábbi kifogások igényelnek ismertetést. A bizottsági szövegen — mind alakját, mind tartalmát tekintve — nagyon érethető a német polgári törvén)könyv hatása. Egyes részeiben, különösen a házassági vagyoniog s a törvényes öröklés rendje tekintetében az élő magyar magánjog elemeit igyekszik ugyan konzerválni, de egyebekben kevéssé volt tekintettel a birói joggyakorlat megállapításaira, sok új intézményt alkot, úgy hogy inkább egy idegen jogelvek recepcióján felépült reformkódexnek tekinthető. Ebből a szempontból tehát szükséges bírói joggyakorlatunknak újabb, szorgos áttekintése, hogy a kódex valóban élő