Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám

i6 Df JUHÁSZ ANDOR és felfogású bírónak egymástól eltérő s gyakran fellebbezéssel nem is orvosolható döntésén keresztül vonszoltassanak a lassú jogegységi megoldás felé. A valorizációnak hangulatkeltésre az elégedetlenség szítására és politikai izgatásra annyira alkalmas kérdését a maga egészében a leggyorsabban nyugvópontra kellene juttatni, erre pedig csak a törvényhozásnak van módja és alkalma. A törvényhozás bölcsessége bizonyára meg fogja találni a kivezető utat a megoldandó feladatok tömkelegéből és körülfogja határolni a természetüknél fogva valóban bírói útra tartozó kérdések körét. II. Állandó a panasz a bírói eljárás hosszadalmassága miatt is. A jogkereső közönségnek általánosan ismert kívánsága, hogy az igazságszolgáltatás alapossága és szakszerűsége mellett olcsó és gyors is legyen. Az olcsóság szerves kapcsolatban van a gyorsasággal, mert az évekig elhúzódó pörösködés több anyagi áldozatot kíván a felektől, mint a gyorsan elintézett jogvita. Amikor közel másfél évtizeddel ezelőtt vezetőállásba kerültem s azóta is következetesen többízben kifejezésre juttattam azt a meggyőződésemet, hogy a törvénykezés életütemét összhangba kellene hozni a huszadik század emberének a mentalitásával, mert alig vonható kétségbe, hogy az igazságszolgáltatás és pedig nemcsak nálunk, hanem világszerte elmaradt a gyorsaság fokozásának a jegyében mozgó modern gazdasági és technikai élet hatalmas előretörése mellett. Hogy a büntetőeljárás, amely az állam- és társadalomellenes magatartás megtorlását és a megtorlás útján a bűnözés megfékezését célozza, önmagában hordja a gyorsaság követelményét, az indokolást alig igényel. De gyorsnak kell lennie a polgári igazságszolgáltatásnak is és pedig gazdasági, szociális és jogpolitikai okokból egyaránt. A polgári per betegségi folyamata a magánjogi jogrendnek, amelynek nem szabad krónikussá válnia. Gyorsnak kell lenni a polgári törvénykezésnek, mert a magánjogi jogsértés nemcsak a javak rendjét, hanem a lelkek egyen-