Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám

EGY MÁSIK JUBILEUM. mást, mint igaztalanságot. Mátyás az igazságos, mert igazságos volt, ma is él. Nemcsak az uralkodók törvénytisztelete alkolmánybiztosíték. Alkotmánybiztosíték a felső, alsó befolyástól egyaránt mentesített becsületes bíró is. S ha büszkén könyvelheti el a magyar jogalkotás, hogy Deák Ferenc őszinte kritikája óta magyar büntetőtörvénykönyv, bűnvádi perrendtartás, kereskedelmi és váltótörvény, modern polgári perrendtartás stb. született s végre talán már nasciturus a nagy magánjogi kódex is, a magyar jogalkotás legszebb termékének mégis az 1869. évi IV. törvénycikket tartom, amely bölcsője volt a független magyar bírónak. Nem tehetek róla, a bíró kikívánkozik belőlem, de ennél a szónál: magyar bíró, mély meghatottság vesz erőt rajtam. Látom küzdeni kifakult ruhában, de fényes lélekkel az igazság katonáját, a becsület, az igazság nagy eszményeiért. Még látom őket, hiszen köztük éltem, akiknek ítéletei nemcsak döntvénytárakat töltöttek meg, de a nagy, hatalmas birodalom minden lakójának lelkét is megtöltötték azzal az érzéssel: olyan országban élek, amelyben igazságos férfiak igazságot s nem igazságnak nevezett dugárút szolgáltatnak. Az 1869: IV. törvénycikk választott el bennünket a Kelettől. Ameddig az ennek a törvénynek rendelkezésein felnevelődött bírói kar igazságos keze, hatalmas jelleme, nagy szíve elért, addig tartott a Nyugat. Azért is nem tudok méltóbb tárgyat az írásra ennél az öreg törvénynél, amely Magyarországnak, nagynak és csonkának egyaránt, a bírák nagyszerű gárdáját nevelte s már korán lehetővé tette, hogy a jó bíró ítéletei törvények hiányában is a jogeszme tökéletes megnyilatkozásai legyenek.