Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A büntető igazságszolgáltatás

BÍRÓI GYAKORLAT. ugyanis közhivatalnok ellen hivatására vonatkozólag tett tényállítás miatt nem rágalmazás, de becsületsértés állapíttatott meg, mert a tényállítás nem más előft tétetett (u. o. 81. 1.). B. V. íj. §. Valóság bizonyításának vádlott indítványára van helye. Védő csak a megbízáson alapuló átruházott jogkörben terjesztheti elő a valóság bizonyítása iránti indítványt. De nincsen joga ahhoz, hogy a vádlott által visszavont ily indítványt magáévá tegye, vagy vádlott kifejezett akarata ellenére terjesszen elő ily indítványt (u. o. 126. 1.). Valóság bizonyítása esetében sértett kérhet ellenbizonyítást. De ha vádlott a valóság bizonyítását nem indítványozza: sértettet az ellenbizonyítás joga meg nem illeti (u. u. 156. 1.). Egy határozat kimondja, hogy az állított tény valósága köztudomás alapján meg nem állapítható (u. o. 110. L). E határozathoz azonban szó fér. Mert igaz, hogy a B. P. nem tartalmaz a P. P. 267. §-ához hasonló rendelkezést, mely szerint a köztudomásúnak ismert tényeket bizonyítani nem szükséges, s így kérdésessé válhatik, játszik-e szerepet a köztudomás a büntető perben is abban az értelemben, hogy a bíróságot a bizonyítás lefolytatása alól felmenti. A bírói gyakorlat azonban ezt a kérdést igenlőleg oldotta meg, amennyiben az A. T. V. 7. §-a szerinti nemzetrágalmazás esetében a bíróságok több ízben a köztudomás alapján állapították meg az állított tények valótlanságát. Ha ennek az A. T. V. 7. $-a esetében helye van, úgy a bíróság attól sem lehet elzárva, hogy az állított tények valóságát köztudomás alapján megállapítsa, feltéve természetesen, hogy a B. P. 13. §-ának vala- melyik esete fennforog, s így valóság bizonyításának helye van. B. V. íj. §. Az e § szerinti mentesség csak folyamatban levő ügyben tett nyilatkozatra vonatkozik. A bűnvádi vagy fegyelmi feljelentésben használt kifejezésekre tehát a mentesség nem terjed ki (u. o. 157. 1.). A képviselőtestületi ülés pedig nem tartozik az e § szerinti tárgyalás fogalma alá (u. o. 157. 1.). A jelen § két bekezdése két különböző mentességet állapít meg. A K. több határozata foglalkozik a két mentességi oknak egymástól való megkülönböztetésével. Az 1. bekezdés csak az esetre biztosít mentességet, ha a tényállítás vagy tényre utaló kifejezés az ügyfélre vonatkozólag történt (u. o. 168. 1.), Ebből a szempontból azonban a kir. ügyészség ügyfélnek nem tekinthető, s így a tárgyaláson ellene használt becsületsértő vagy rágalmazó kitételek nem élvezik a mentességet íu. o. 85. n. Ellenben a 2. bekezdésnél nem feltétel, hogy az állítás