Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A büntető igazságszolgáltatás

BÍRÓI GYKORLAT. 229 álladók akkor létesül, ha a cselekmény elkövetője a hamisítványnak a pénzhamisítótól való közvetlen megszerzéséről tudomással bír (B. J. T. LXXII. 1 17. 1.). E tudomás azonban nem elégséges. E cselekménynél tényálladéki elem a hamisítóval vagy részesével való egyetértés. E nélkül ez a tényálladék nem létesülhet. 20g. §. B. N. 41. §. A most idézett határozat foglalkozik a hamis pénz csalárd használata által elkövetett bűncselekménynek a hamis pénz kiadásának vétségétől való elhatárolása kérdésével. A két bűncselekmény között két irányban lát különbséget. Egyik különbség a megszerzés módján múlik. A B. N. 41. §-a esetében forgalombahozó tettes a pénzt, mint hamisat, tudatosan szerzi meg, míg a B. T. K. 209. §-a esetében ahhoz, mint valódihoz, jóhiszeműen jutott. Ez helyes. Más különbség azonban a két tényálladék között nincsen. A szóbanforgó határozat a forgalombahozatal szempontjából is tesz különbséget a két tényálladék között. A B. N. 41. §-a szerinti tényálladék feltételéül tekinti ugyanis azt is, hogy a forgalombahozatal a megtévesztést előidézni alkalmas csalárdság eszközeivel történjék. A törvény szövege azonban ily magyarázatnak tért nem enged. A két törvényhely rendelkezése nem enged kétséget az iránt, hogy az elkövetési cselekmény mindkét esetben a «valódi, illetőleg teljes értékű gyanánt* való forgalombahozatal. E tekintetben tehát a két tényálladék között különbség egyáltalában nincsen (Ugyanúgy Edri Illés, Kommentár, II. 192., 189. 1.). 250. §. Hivatalvesztés, mint mellékbüntetés, szemérem elleni bűncselekményeknél csak bűntett esetében "nyer alkalmazást. Régebben az volt a gyakorlat, hogy bűntettnek vétséggé való korrekcionalizálása esetében a mellékbüntetés alkalmazást nem nyer. Ez agyakorlat megfelelt a régebbi joggyakorlat általános irányának, mely szerint pl. súlyos testi sértés bűntettének vétséggé való korrekcionalizálása esetében a súlyos testi sértés vétségére megállapított büntetés nyert alkalmazást, magánlaksértés bűntette pedig korrekcionalizálás esetében magánvádra üldözendőnek tekintetett. Ez a felfogás azonban változott (90. sz. teljes ülési döntvény.). Az újabb gyakorlat irányának s az irodalmi felszólalásoknak [Finkey. Tankönyv. IV. kiad. 225 — 226. 1. Angyal. Tankönyv. III. kiad. I. kötet. 80. 1.) felel meg a K. ama határozata, mely szerint szemérem elleni bűntettnek vétséggé való korrekcionalizálása esetében a hivatalvesztés mint mellékbüntetés alkalmazását csak a B. T. N. ^4. § 2. bek. •alapján lehet mellőzni (B. J. T. LXXVII. 63. 1.).