Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A kereskedelmi jogi gyakorlat

2l8 BÍRÓI GYAKORLAT. 'elében, mivel a pénzromlás oka a vesztett háború, de mivel senkinek sem állott módjában vagyonát 100%-ig valorizálni. (K. IV. 8430/1924. K. J. III.I Továbbá az elveszett podgyászért járó kármegtérítését valorizálja a Kúria attól az időponttól kezdve, midőn a felperes kártérítését számszerűsítette. (K. IV. 5556,1924. K. J. 112.) A vasútra feladott valamely tárgy elveszéséből származó s a vasutat terhelő kármegtérítésénél a pénz értékének a felszólamlást követő időben beálló csökkenéséből eredő igény a károsultat csak abban az esetben illeti meg, ha saját anyagi eszközeinek elégtelensége és egyúttal a vasút fizetési késedelme miatt nem szerezhette be az elveszett tárgyak helyébe másikat. (K. IV. 3324/1924. K. J. 54.) 60% erejéig valorizált egy másik esetben a Kúria a MÁV. terhére a kereset beadásától, mert megállapította, hogy azt a közönséges késedelmet meghaladó vétkesség terheli perbeli alaptalan védekezése következtében noha a károsultnak köztisztviselői minősége annak javára figyelembe vétetett. (K. IV. 2144/192 5. Hdt. 88.) Valorizált a Kúria azzal az indokolással isr mert alperes a kereset következtében által felismerhető kárnak megfelelő összeget nem ajánlotta fel s az egyezkedni kész felperest elutasította. Nem tolja ki a kötelezettség esedékességet az sem, hogy a kereset éredetileg alperes közegeinek vétkességére volt alapítva és hogy felperes cseh koronában való fizetést követelt. (K. IV. 3962. Hdt. 94.) Az ügynöki jutalék a békeidőben kialakult szokás szerint csak az ügylet lebonyolítása és a vételár lefizetése esetén járt, kivéve ha az ügynök azt bizonyította, hogy a vételár a megbízó hibájából nem folyt be. A Kúria ezzel szemben oly újabb kereskedelmi szokást állapít meg, melynek értelmében az ügyletnek a megbízó által való elfogadás ténye már önmagában is jogot ad a jutalék követelésére. (K. II. 6213/1924. Hdt. 52.) A 10,550/1922. I. M. sz. rendelet 1. § szerint « váltón, keresk. utalványon és közraktári jegyen alapuló követelés elévülési ideje egy év. A Kúria ezt a szabályt alkalmazza mindazon esetekben, midőn egyébként az elévülési idő ennél rövidebb, úgy a trianoni békeszerződés előtt, mint azután létrejött váltó- stb. követelésekre. (K. VII. 1332/1924. K. J. 21.) A váltót leszámítoló pénzintézetnek telepesként való megjelölése a kereskedelmi élet felfogása szerint a váltó kitöltésének és forgalombahozásának szokásos módjaként tekintendő. (K. VII. 2901/1924. K. J. 32.) A Váltó törv. 50. és 51. §-ai és az 1895. évi XXXVI. tc. 3. §-a értelmében a váltó lejáratától követelhető késedelmi kamat 6%-ot tesz ki és a váltóadós váltónyilatkozata alapja ennél magasabb kamat fizetésére nem