Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - A kereskedelmi jogi gyakorlat

2I4 BÍRÓI GYAKORLAT. nek hiányában lakása volt. (K. VII. Ó507/1924. K. J. 106.) Egy másik határozat pedig kifejezetten kimondja, hogy a 324. §. intézkedése a kereskedelmi ügyletből eredő minden tartozásra s így a vételártartozásra is szól. (K. VJI. 4620/1924. K. J. 45.) Az adott esetben a csehországi teljesítési hely alapján az ott érvényes osztrák kereskedelmi törvény 336. §-a értelmében a vételárkövetelést cseh koronában állapította meg. Ezzel tehát a Kúria megállapította az effektív valuta fizetési kötelezettséget mindazon esetekben, midőn a hitelező lakhelye külföldön van. Más esetekben a Kúria ettől a kerülő úttól is eltekint és kifejezetten is kimondja, hogy az átszámításnak a fizetéskori árfolyam alapján kell történni. Ez egyébként is érdekes határozat a következő kijelentést teszi: A közönséges életből vett tapasztalat szerint az árú és a pénz üzleti forgalmában oly esetben, mikor az eladó által külföldről külföldi valutáért behozott s belföldön tovább eladott árú vételárának átszámított pénzértékben való fizetéséről van szó, nem az a szokásos számítási mód, mely szerint a belföldi vevő annyi magyar koronát fizessen a belföldi eladónak, amennyibe ennek az árú külföldről behozatalához szükséges deviza megszerzése kerül, hanem inkább az, hogy a vevő annyi magyar koronát fizessen, amennyit az ügyleti felek által külföldi valutában megállapított vételár az ügyleti kikötés szerinti lejáratkor vagy ha a vevő később teljesít fizetést, úgy a tényleges fizetéskor, a magyar koronaértékre átszámított összegben kitesz. (K. IV. 2428/1924. K. J. 46.) Elvileg elismerte a Kúria a külföldi pénznemekért vállalt árfolyams\(ipatosságQt is, kimondta azonban, hogy a békeidőben vállalt ily szavatosság csakis a felek által a megállapodáskor számításba vett mértékig terjedhet és ez a svájci frank és a magyar korona akkori árfolyama között jelentkezett 4'6% különbözetben állapította meg. (K. IV. 1 $ 15/1925. Hdt. 83. és Ht. 140.) Számos határozat foglalkozik a külföldi kifizetések vételével. Némelyekben a hivatásszeríileg külföldi kifizetések vételével foglalkozók kötelességévé teszi a tévedés felismerését és így a Kúria a vevőt csak annak a különbözetnek valorizált megtérítésére kötelezte, amennyivel olcsóbban jutott a külföld kifizetéshez, mintsem azon a napon felperes pénzintézettől megvásárolhatta volna, nem pedig az előbbi állapot helyreállítására. K. IV 3321 1923. Hdt 80., K. IV. 6678/1924. Hdt. 81.) A VII. tanács ezzel szemben ily esetben is az esetleg időközben emelkedett értékű külföldi kifizetés visszaszolgáltatását ítélte meg. (K. VII. 6449 1924. Hdt. 82.)