Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám

204 BÍRÓI GYAKORLAT. vagyon értékét leromlott koronában jutattja kifejezésre, úgy ezen az alapon is foganatba vehető az átértékelés; azonban ebben az esetben is állandó értékűvé kell tenni az átértékelést és e mellett nem lehet mellőzni a korona romlásából támadt kockázat méltányos megosztását sem (P. 1. 5665 21., 2455/20., 3968.21., 2512/22., 696 22., 2065/24. MD. \}., 31A Kúria gyakorlata szerint tehát a valorizáció során a köteles részre jogosult rendszerint nem kapja meg a kiegyenlítésül járó összegeket teljes békebeli aranyértékükben, hanem ennek csak méltányosan lecsökkentett hányadát. Kivételesen előfordult azonban, hogy a kötelesrész teljes aranyértékben állapíttatott meg, tekintettel arra, hogy a kiadására kötelezett felek az örökhagyó által nekik ajándékozott s illetőleg tőle örökölt vagyontárgyak hasznait már igen hosszú időn át élvezték és használják (MD. 66. Rp. I. 2082/25.). A kötelesrész felértékelésének alapelvei nyomán döntött azután a Kúria más örökjogi valorizációs kérdésekben, így különösen az ági vagyonérték kiadására nézve. Alapelv itt is, hogy pénzünk időközi leromlása nem vonhatja maga után azt a jogkövetkezményt, hogy a készpénzben megtérítendő ági érték azzal a dologgal helyettesíttessék, amelynek megszerzésére a készpénz felhasználtatott. Az ági vagyonkép a háború előtt hárult pénz-összeg azonban méltányosság szerint átszámítandó a mai pénzértékre. Ennél a felértékelésnél is figyelembe veendő, hogy az a természetes értéknövekedés, mely az egyes vagyontárgyak értékében a háború folytán előállott, kizárólag csak a tulajdonost illeti, másrészt pedig a pénz leromlásából származó károsodás viselése nem hárítható át egyedül csak arra, aki egy másikkal szemben családi vagy örökjogi alapon pénzszolgáltatásra kötelezve van (P. I. 3640 22. MD. 14., 18.). A törvényes öröklés köréből átterjedt a valorizáció gondolata a hagyományra is, amennyiben kimondotta a Kúria, hogy a hagyományos az esedékessé vált hagyománynak a gazdasági viszonyok változásához s a felek viszonyaihoz mért megfelelő felemelését kérheti (P. 1. 2178/24. MD. 68.). Kiterjeszti a Kúria a valorizációt az örökösök közti osztálykiegyenlítésen alapuló pénztartozásokra is. Jelesül kimondta, hogy a testvérek között osztály alkalmával átengedett ingatlan ellenértéke iránti követelés nem eshetik enyhébb és ennek folytán károsítóbb megítélés alá, mint az idegenek adásvételéből, illetve egyenértékek kicseréléséből eredő követelések (P. V. 2712 24. MD. 15.). Ez az elv az élők közti kielégítésre is szól. így, ha a szülő életében ingatlanát olykép ruházza át egyik gyermekére,