Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám

BÍRÓI GYAKORLAT. 195 a hányadát kell számba venni, amely a gazdasági évnek a házasságkötést megelőző részére arányosan esik. (Ez a tétel megfelel a ptk. tvjav. 345. § 1. pontjának, de eltér a haszonvételek megosztására a haszonélvezet körében követett gyakorlattól: MD. XVI. 79., XIII. ^9 i. /) Ha az egyik házastársnak a házasságkötéskor az ingatlanok értékével felérő adósságai voltak s azokat a házasság tartama alatt fizették ki: ez magában véve nem szünteti ugyan meg az örökhagyó házasságkötéskor volt ingatlanainak különvagyoni jellegét, de az akkor fennállott tartozások, mint az örökhagyó külön adósságáig az örökhagyó külön vagyonának az értékéből mindenesetre levonandók s amennyiben a házasság tartama alatt kifizettettek, a kifizetésükkel előállott vagyontöbblet más szóval az adósságok kifizetésére fordított összeg, a házastársak közszerzeményének tekintendő (ptk. tvjav. 55- §•)• . . . 4. A törvényes s^árma-ás favorizálását jelenti azt a tétel. hogy a házasság megkötése előtt fogantatott, de a házasság megkötése után született gyermek törvényes származásúnak vélelmezendő abban az esetben, ha a férj házasságának megkötése előtt tudott jegyesének — későbbi feleségének — terhes állapotáról (P. III. 5<S 1 1 24., MD. 5 5.). A házasságkötést megelőző fogantatási időszakra nézve ugyan rendszerint a férjre kell rábizonyítani a közösülés megtörténtét; a fenti vélelem esetében azonban az ellenbizonyítás terhe a férjre hárul. A törvényesség megtámadása mai jogunkban nincs határidőhöz kötve. Ezzel szemben azonban a gyakorlat a férj örököseinek megtámadási jogát lényegesen megszorítja. Ujabban is kimondta a Kúria, hogy: ha a férj a gyermek születéséről tudomással bírt és a születés elteltétől számított hosszú időn át a születés törvényességét sem keresettel, sem egyébként nem támadta meg s ebben akadályozva sem volt, a születés törvényességét a férj elhalálozása után az ő jogán az oldalrokonai sem jogosultak megtámadni 1 P. I. 1514 24., MD. 65., elvben ugyanígy már PHT. 16.). 5. Érdekes a Kúriának elvi döntése, amely az atya számadásnélküli vagyonkezelésének viszonyát tisztázta a kiskorút terhelő tartási kötelezettségekhez (P. III. 6557/24., MD. 40.). Kimondta ugyanis a Kúria, hogy olyan esetben, a midőn a nős kiskorú fiú vagyonát az atya kezeli, a fiú felesége és gyermekei tartási követeléseiket a fiú vagyonából az atyai vagyonkezelésre való tekintet nélkül elégíthetik ki, mert természetszerűen, amíg ezek a tartási igények kielégítve nincsenek, addig nincs az atya javára eső vagyonfelesleg. 13*