Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az új értékhatárok

i78 BÍRÓI GYAKORLAT. bizonnyal kifejezetten vissza is utasítja. A hallgatólagos elfogadásnak az akceptálása tehát ilyen esetekben az élet általános felfogásának megfelel. Szerény nézetem szerint sokkal kisebb veszélyt rejtene magában, ha ilyen esetekben a kizárólag jogi előnyhöz jutó félnek a hallgatása általában elfogadásnak minősíttetnék, mily amilyen káros eredménnyel járhat egyes esetekben a fentidézett —- a hallgatás: beleegyezés — parcemiának jogszabályként való alkalmazása. Ha a Kúria most ismertetett konkrét döntése —amely a'múlttal szemben .kétségtelenül haladást jelent — a joggyakorlatnak ez irányba való fordulását eredményezné, ezt örömmel üdvözölhetnők. Dr. Vietoris^ Gyula. Kisajátítási kártérítések valorizálása. Az itt közölt határozat a valorizálási igény igen liberális elbírálásáról tanúskodik, ezért külön kiemelésre érdemes. Az ingatlanok forgalmi értéke jóval csökkent az 1918-ban történt kisajátítási birtokbavétel óta ; mégis a Kúria az ezen időpontban volt értéket rendeli valorizálni és pedig nyilván teljes 100%-os mértékben, annak dacára, hogy ma — aranykoronákban — alacsonyabb az ingatlan értéke, mint volt aranyban 1918-ban. A Kúria méltányosan figyelembe veszi, hogy a tulajdonosnak módjában lehetett volna az 1918. évi magasabb forgalmi értéken értékesíteni ingatlanát. Ettől a kisajátítás a tulajdonost elütötte, tehát méltányos, hogy hozzájusson az 1918-diki érték teljes valorizálásához. «A kir. Kúria a másodbíróság határozatának a kisajátított ingatlanrészek kártalanítási árát megállapító, fellebbezéssel egyedül megtámadott rendelkezéseit helybenhagyja azzal a változtatással, hogy a kisajátító az összeírás tételei alatt feltüntetett kisajátított ingatlanrészekért a másodbíróság által megállapított 4956+2574+114+558=8202, azaz Nyolcezerkettőszázkettő koronán és ennek az 1918. évi május hó i-én volt értéke és a tényleges kifizetésekor vagy bírói letétbe helyezésekor leendő értéke közötti különbözetén kívül az 1918. évi május hó i-ső napjától a tényleges kifizetése vagy bírói letétbe helyezése napjáig járó 5% kamatját is köteles az elsőbíróság határozatában megállapított időben és módon a kisajátítást szenvedőnek kifizetni, illetőleg annak javára bírói letétbe helyezni. Indokolás : A kisajátító azon a címen kéri fellebbezésében a másodbíróság által megállapított kártalanítási árnak a leszállítását, mert az ingatlanok értéke a kisajátító szerint nem emelkedett abban a mértékben, mint amilyen nagy mértékben pénzünk értéke hanyatlott és így abban az ecetben, ha a kisajátító köteles volna kártalanítási ár gyanánt annyi koronát fizetni, mint amennyit a kisajátított - ingatlanok a birtokbavételkor értek és ezenfölül megtéríteni azt az értékkülönbözetet, ami a kártalanítási árnak a birtokbavételkor volt és a tényleges kiegyenlítéskor leendő értéke között fog fönnforogni többet volna kénytelen fizetni, mint amennyi a kisajátított ingatlanoknak a kártalanítási ár kiegyenlítése napján leendő forgalmi értéke. Ezen a címen azonban nem lehetett lejjebb szállítani a másodbíróság által megállapított kártalanítási árakat, mert a kisajátító a kisajátítást szenvedőt a kisajátított ingatlanok használatától a birtokbavétel időpontjában megfosztotta, a kisajátított ingatlanok értéke fölötti rendelkezési jogának gyakorlásában pedig már a kisajátítási jog feljegyzésének időpontjától kezdve ha teljesen nem is akadályozta meg, de mindenesetre nagyon lényegesen korlátolta, amennyiben nyilvánvaló, hogy a kisajátítási jog feljegyzésének időpontjától kezdve a kisajátítást szenvedő a kisajátítási joggal terhelt ingatlanát sem annyiért el nem adhatta, sem annyira meg nem terhelhette, mint azt ingatlanának kisajátítási jogtól mentes állapotában tehette volna és így a kisajátítási jog abban is akadályozta, hogy ingatlanának értékváltozása