Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám

JOGÁLLAM. írta: B. WLASSICS GYULA. Kérdőjelet tehettem volna e sorok címéhez — mert vannak akik a "Jogállam» elnevezés jogosultságát is kétségbevonják. Kétségbevonják azért, mert ma már nemcsak a «jog» az állam célja — az államcélok tömegesen szaporodtak. Nemcsak a külső jogrend — de a közművelődés, a népjólét, a szociális intézmények stb. már állami feladatokká váltak. Ez alapos ellenvetés oly elmélettel szemben, mely a «jogállam» alatt azt a hitvallást akarja tenni, hogy az államnak nincs más célja, mint a jogrend biztosítása. Ezt az elméletet, kik huszonöt évvel ezelőtt a «Jogállam* címe alatt csoportosultak e folyóirat körül éppen nem tették magukévá. Ennek az elnevezésnek egészen más jelentőséget tulajdonítottak. Tanúságot tesz erről az a fejtegetés, melyet felejthetetlen barátom Edvi Illés Károly írt ennek a folyóiratnak legelső számában. Azt hiszem ma nincs magyar jogász, aki ha ajkára veszi a «Jogállam» kifejezést, ezzel az államnak kultúrai, szociális, népjóléti feladatait óhajtja kizárni. Afelől nagy nézeteltérés lehet és van is köztünk mi tartozhatik helyesen és észszerűen az állam feladata körébe, de hogy a «jogi cél» kizárólagos legyen, annak ma nincs tanítója. Nem lehet meghatározni épúgy azt a maximális határt, ameddig az állami hatáskör terjedhet, miként nem lehet meghatározni a minimumot. Ezért teljesen elhibázott a jogcélt szolgáló államot a hatalmi és kulturális célokat szolgáló állammal szembeállítani. Midőn mi ma jogállamról beszélünk, e szóval jelezni akarjuk az állami fejlődésnek magasabb fokát. Az állam a legfőbb jogalkotó, a legfőbb jogfentartó emberi alkotás. A «Jogállam* elnevezéssel jelezni akarjuk azt a fokot, Jogállam. XXV. évf. 1 — 2. fuz. I