Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az új értékhatárok

i76 BÍRÓI GYAKORLAT. Gyakran előfordul ugyanis az, hogy a felülvizsgálati bíróság feloldó végzése következtében visszakerül valamely ügy a fellebbezési bírósághoz, közben azonban az értékhatár felemeltetett, mielőtt a fellebbezési bíróság újabb ítéletét kihirdette volna: ilyenkor vitás lehet, vájjon van-e helye felülvizsgálatnak a fellebbviteli bíróság újabb ítélete ellen, mert a pertárgy értéke az újabb felülvizsgálati értékhatárt nem haladja meg. A Kúria 1923 nov. 28-án P. VII. 1807/923. sz. alatt (Pd. 1924. 48./) kimondta, hogy ilyenkor is helye van felülvizsgálatnak. Ugyanezt az álláspontot foglalta el a 2350924. számú rendelet j. § 5. bekezdése is, majd pedig az ennek helyébe lépő 25,800/1925. I. M. sz. rendelet 3. $ 4. bekezdése is, midőn kimondja : «ha a bíróság a felülvizsgálati bíróság feloldó végzésének következtében hozta, az ítélet ellen értékre tekintet nélkül helye van a fellebbvitelnek az ügyben előbb eljárt fellebbviteli bíróságokhoz. 9 Nem így áll a helyzet azonban 1926 március i-e óta. Az új rendelet 2. §-a ugyanis első bekezdésében azt mondja ki, hogy az első szakaszban megállapított értékhatárok a folyamatban levő perekben is irányadók, amennyiben az alábbi bekezdések másként nem rendelkeznek. Ezután azonban mindössze csak egy bekezdés van, de ebben szd sincs arról, hogy mi történjék a fentebb körvonalazott esetben. A helyzet most rosszabb, mint volt a 2350/924. M. E. sz. rendelet előtt. Akadhat ugyanis oly magyarázat is, hogy az előzmények után, amennyiben^ ezt a kivételes intézkedést fenntartani kívánta volna a rendelet, úgy kifejezetten fenntartotta volna. Minthogy ezt nem tette, nem kívánja ezt a rendelkezést. Ennek folytán kérdéses az is, hogy alkalmazható-e a Kúria fenti döntésében foglalt elvi állásfoglalás. Ezt a kérdést, ami valószínűleg csak rendelettechnikai hiba, elnézés eredménye, feltétlenül orvosolni kell egy pótrendelettel, mert igen számos oly eset van még, amelyben szükséges e kérdés tisztázása. , Dr. Zoltán Jó\scf~ BÍRÓI GYAKORLAT. Jogesetek. Hallgatólagos elfogadás ingyenes magánjogi ügyleteknél. A Kúria P. II. 1708' 1925/14. szám alatt hozott ítéletének indokolásában olyan álláspontot foglalt el, amely — tudtommal — az eddigi joggyakorlattal szemben lényeges haladást jelent. Éppen ezért közérdekűnek tartom, hogy erre a döntésre a jogászközönség figyelmét felhívjam, hogy hasonló esetekben ehhez alkalmazkodjanak. A nem vitás tényállás a perben a következő volt: X. Y. titkári állást, töltött be M. M. földbirtokosnál. A köztükvfennállott szolgálati szerződés 5 évre köttetett, s oly diszpozíciót tartalmazott, hogy ha a szolgálati viszonyt a földbirtokos a kikötött 5 évi időtartam lejárta előtt a titkár hibáján kívül megszünteti, úgy minden még hátralevő évre 10,000 korona kötbért tartozik neki megfizetni. A földbirtokos 1917-ben két évvel a szerződés lejárta