Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az elmebeteg házastárs bontóperbeli jogképessége

AZ ELMEBETEG HÁZASTÁRS BON TÓ PERBELI JOGKÉPESSÉGE. I$Q nem tartozik, hanem csak az a tény, hogy a felek az ágy- és asztaltól jogerősen el vannak választva és hogy az elválás az ágytól és asztaltól való elválást kimondó ítélet jogerőre emelkedésétől számítva legalább két évig tartott. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az időközben elmebeteggé vagy elmebetegség miatt cselekvőképtelenné vált házastárs jogainak sikeres megvédése abszolút szükségtelenné teszi az alperesként szereplő elmebeteg házastárs személyes meghallgatását, mert a kellő védekezéshez szükséges adatokat a törvényes képviselő e nélkül is a legnagyobb bizonyossággal előterjesztheti. Még az a körülmény sem jöhet figyelembe, hogy az ágytól és asztaltói elválasztott házasfelek időközben a házassági életközösséget akár rövidebb, akár hosszabb időre visszaállították, mert a H. T. 106. §. 2. bekezdése szerint az ágytól és asztaltól való elválás jogkövetkezései csakis attól az időtől kezdve szűnnek meg, amely időpontban a házasfelek az életközösség visszaállítását a perben eljáró bíróságnál bejelentették. A többi esetben pedig a bontóperbeli, avagy az ágytól és asztaltól való elválási kereset tényalapja a keresetlevélben, avagy a Pp. 667. §. szerint az elsőbírósági ítéletet megelőző tárgyalás berekesztéséig jogszerűen érvényesített és a H.T. 76—80. £-aiban önállóan meghatározott bontóok. Ezeknek a bontóokoknak mindegyike szándékos cselekmény. Mindegyik bontóok jogi fogalmának konstitutív tényálladéki eleme nemcsak maga a külső tett, a cselekvés vagy mulasztás, hanem az azt átfogó szándék, azaz, hogy a házasfél a cselekményt tudva és akarva követte el. Azzal az elmebeteggel vagy elmebetegség miatt cselekvőképtelen házasféllel szemben, aki akkor, amikor a bontóok alapjául szolgáló tett megvalósult, öntudatlanságban szenvedett, észbeli képességének birtokában nem volt vagy oly elmezavarban szenvedett, amely a beszámíthatóságát kizárta, minthogy akaratának szabad elhatározási képessége nem volt és a kereset tényalapjához tartozó bontóokok egyikét sem valósíthatta meg, a bontókereset úgyis alaptalan. Egyébként pedig, ha mielőtt elmebeteggé vagy elmebetegség miatt cselekvőképtelenné lett a házasfél, a házassági bontóokok egyikét megvalósította, nem őt, mint alperest terheli a bizonyítás, hogy ez a bontóokbeli tényálladék fenn nem forog, hanem a Pp. 642. és 269. §-ai alapján a házasság felbontását kérő házastársat terheli a bizonyítás abban a tekintetben, hogy azokat a tényeket, amelyek a jogának megalapítására szolgálnak, bizonyítsa.