Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Az elmebeteg házastárs bontóperbeli jogképessége

Df SZENTIRMAY ÖDÖN legalább háromévi időtartamú, gyógyíthatatlan és olyfokú legyen, hogy e miatt a házassági életközösség nem folytatható. A német polgári törvénykönyv 1583. §-ában foglalt rendelkezés az elmebeteg házastárs érdekeinek védelmére szolgál és azt rendeli, hogy a házasságnak elmebetegség miatt való felbontása esetén az elmebeteg házastárssal szemben a bontópert indító házasfelet oly tartási kötelezettség terheli, mint amily tartásra van kötelezve a bontóperben egyedül vétkesnek nyilvánított házastárs. A svájci polgári törvénykönyv 1=52. §§.) viszont az elmebeteg házastársat megillető szükséges tartásnak, valamint e tartás mérvének megállapítását a bíróságra bízza. A jelenleg fennálló tételes házasságjogunk körébe tartozó és a fentismertetett jogértelmezési reform tartalmának meghatározása céljából meg kell állapítanom, hogy a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. tc. 87. §-ának szövege azt a jogtételt, amit a bírói gyakorlat is magáévá tett, nyelvtani értelemben nem tartalmazza. A törvény most hivatkozott szakasza csak azt mondja: Az elmebeteg házastárs nevében törvényes képviselője kérheti a gyámhatóság felhatalmazásával a házasság felbontását. A gyámhatóság a felhatalmazást csak akkor adhatja meg, ha a házasság felbontását az elmebeteg házastárs nyilvánvaló érdeke követeli. A H. T. 105.. §-a ugyanezt rendeli. A vitatott álláspontban foglalt szillogisztikus alakzat, mint következtetési tartalom, összeomlik abban a pillanatban, amidőn annak tényezőit elemeire bontjuk és a legvégső elvi előfeltételekhez jutva az ezekben az előfeltételekben rejlő igazságot, mint jogi alapelveket közvetlenül megvilágítjuk. Érvényben lévő tételes jogszabályunkként fog előttünk állani az a jogtétel, hogy az elmebeteg vagy elmebetegség miatt cselekvőképtelen házasfelek bontóperbeli jogképességei közt különbség nincs és a házasfelek a házassági bontóperben úgy alperesként, mint felperesként egyaránt szerepelhetnek függetlenül attól, hogy azok közül az egyik, avagy a másik, avagy mindkettő* elmebeteg, vagy elmebetegség miatt cselekvőképtelen. Mint minden törvényben, úgy a házassági törvényben is érvényesülő alapelv az, hogy aki valamely célra jogosítva van, azt feljogosítottnak kell tekinteni az ehhez a célhoz vivő törvényes eszközökre. Házasságjogunk sarktétele a házasságnak és az ezzel egybeforrt családi intézménynek szilárdsága és erkölcsi épsége. Ennek védelmében a törvény a házasság felbonthatatlanságának elvétől eltérően a házasságnak, mint az egész élet tárta-