Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - A trónfosztásról szóló törvény

.JÓ D? EGYED ISTVÁN Minden törvény megalkotását tárgyalások előzik meg a király és a nemzetet képviselő országgyűlés között. Ez a tárgyalási jelleg különösen kidomborodott a régebbi időkben, amikor a királyi előterjesztésekre a rendek megtették észrevételeiket és ez az iratváltás addig tartott, amíg a tárgyaló felek között megegyezés jött létre. Ennyiben tehát a törvény megalkotásánál a szerződési elem kétségtelenül megvolt; pusztán ez alapon azonban helytelen lenne a törvényeket szerződéseknek minősíteni. A pragmatica sanctio tehát, ha a nemzetközi vonatkozást nem tekintjük, egyszerű magyar törvény lenne, amelyet az országgyűlés és a király — mint a törvényhozás tényezői —- a törvényhozás rendes útján együtt alkottak; a trónöröklési rend ugyanis általában olyan joganyag, amely a magyar állam belső alkotmányára vonatkozik s amely egyszerű törvénnyel szabályozható. Az 1900 : XXIV. tc. szerint is «a trónöröklésnek az 1723 :1. és II. törvénycikkben foglalt szabályozása úgy keletkezése, mint feltételeire és tartalmára teljesen önálló.» Csakis a tartalom fontossága minősíti az ijiy.l. és II. törvénycikket alaptörvénnyé. A pragmatica sanctio megalkotásánál azonban jelentékeny szerepre jutott a nemzetközi vonatkozás is. A trónöröklési rend mikéntjének megállapításánál ugyanis a törvényhozás figyelemmel volt az erészben Ausztriában már érvényben volt szabályokra, sőt kifejezetten is kimondotta, hogy az osztrák trón örököse ugyanazon örökösödés jogán Magyarország királya is lesz. A trónöröklési rend azonossága biztosítja azt az elválaszthatatlan és feloszthatatlan együttbirtoklást, amelyet az 1867: XII. tcikk a pragmatica sanctióba foglalt szerződés lényegéül említ. A magyar rendek a pragmatica sanctio megalkotásánál érintkezésbe is kívántak lépni az osztrák rendekkel, e kísérlettel szemben azonban az uralkodó az abszolút császári jogokra hivatkozott. Maga a pragmatica sanctio ugyan a közös védelemről mit sem szól, azonban a törvény előkészítésének történetéből* * Csekey id. m. 226—264. II.