Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 3. szám - A trónfosztásról szóló törvény
D? EGYED ISTVÁN Ruppert Rezső, Rassay Károly, Ballá Aladár és Dömötör Mihály, elismerték ugyan, hogy a javaslat előterjesztése kényszerhelyzetnek a közvetlen következménye, azonban szerintük a kényszer csak az időpontra és nem a javaslat tartalmára vonatkozik ; a javaslat tartalma lényegileg teljesen megfelel meggyőződésüknek. Jogi érveket a javaslat tartalma mellett főleg" Kovács és Rassay képviselők adtak elő. Kovács szerint a pragmatica sanctióban megállapított trónöröklési rend elengedhetetlen feltétele az együttbirtoklás, amelynek megszűnésével a szerves egészet alkotó pragmatica sanctio magától hatályát vesztette; de megszűnt IV. Károly király uralkodó joga is, minthogy osztrák császári minőségének elvesztésével a kölcsönös védelmi kötelezettségnek többé nem tud eleget tenni. Rassay a trónfosztás jogcíméül ezenfelül felhozta az eckartsaui levelet, az ország elhagyását és a kétízben való visszatéréssel okozott veszedelmet, amelyek érdemetlenné tették IV. Károlyt a magyar trónra; kívánatosnak tartotta a Habsburg család tagjainak a trónból való kizárását is. • A vita berekesztése után a nemzetgyűlés változatlanul fogadta el a törvényjavaslat címét és szövegét, de egyúttal elfogadta Kós\ó indítványát is, amelyben a nemzetgyűlés ünnepélyes óvást emel a szomszéd államoknak belügyeinkbe való jogosulatlan beavatkozása ellen. A vita ismertetett lefolyása azt mutatja, hogy a nemzetgyűlés tagjait a javaslat elfogadásánál nemcsak a kormányjavaslat indokolásában előadott, hanem egyéb szempontok is vezették. Minthogy sem a tárgyalás, sem a szavazás nem ad támpontot a tekintetben, hogy az ú. n. legitimisták és az ú. n. szabad királyválasztók egymással ellentétes álláspontja milyen arányban volt képviselve, ezen az alapon természetesen nem lehet eldönteni azt a kérdést, hogy a törvényhozó testület akarata a törvényjavaslat elfogadásával melyik álláspontot erősítette meg. Ha ezekután reá térünk a pragmatica sanctio hatályossá-