Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 1-2. szám - A rádió szerzői joga
SZEMLÉLŐDÉS. 1 19 SZEMLÉLŐDÉS. írta: Dr. BLAU GYÖRGY. A Jogállam 25. évébe lép. Ünnepi alkalom, amelyen emberi szokás szerint elmélyedünk és elmélkedünk. Bár az élet és a munka szakadatlan folyamatok, mégis útjelző gyanánt jelentősnek érezzük a negyedszázadot. Mennyi tanulmány és eredmény, jogászi küzdelem és kivívás van az eddigi kötetek lapjain ! Hány fényes név olvasható a hasábokon, hány átírt éjszaka rejlik mögöttük ! Kegyelettel emlékszünk a már eltávozottakra, bizalommal nézzük a most élők vezetését, alkotását. Büszkék vagyunk mi ifjabb nemzedék, akiket az évek rendje csak nemrég hozott az «örök levéss megvalósítására törekvő folyóirat hasábjain az elismert régi tekintélyek írásainak közelébe. Ma is eszmény a cijogállam», amelynek újabb és újabb követelményeit kell megvalósítani. A valósítok első sorában legyen ott továbbra is a jog tudományának és irodalmának eszközeivel «Jogállam»-unk gyarapodó erőben, a maga múltjának szép nívójánál még magasabbra emelkedve. Egyébként is ünnepi hangulat jellemzi az évforduló idejét. A fórum lármája ilyenkor szünetelni szokott, az újévi beszédek mélyebben fekvő gondolatokat szólaltatnak meg. Jóleső megnyugvással juttatták eszünkbe a jogszolgáltatás vezetőinek tartalmas beszédei, hogy nálunk is, elsősorban épp jogunk világában, a leghivatottabbak állanak ma a legmagasabb helyeken — the right men on the right places. A Kúria nagynevű, egész jogászságunk mély tiszteletével övezett elnökének, dr. Juhás\ Andornak a beszéde kiemelte egyebek közt azt is, hogy a judikatura bírálatának milyen megengedett, előbbrevivő szerepe van. Tényleg a bírói gyakorlat a tengelye egész jogirodalmunknak, amely a döntvények ismertetése, elvi analizálása, theoriává átdolgozása mellett mindenkor érdemben is kritizálta az ítéleteknek, főleg a Kúriáéinak az anyagát. Kritika pedig fogalmi szükségként véleményteltérést, helytelenítést foglal magában egyes pontokon. Az ilyetén bírálatnak egyik igazoló oka abban rejlik, hogy a bíróság sosem lehet annyira specializálva egyes kérdésekre, mint némelyek a többi — elméleti és gyakorlati — jogász közül. Miként az alsóbírósági, messze szétágazó döntések, úgy méginkább a szakirodalmi felszólalások mintegy újabb-újabb propoziciókként kerülnek a Kúria tanácsai elé, melyek aztán a jobbnak találtat adoptálván, előbbreviszik a jogot. Mert amit írunk : propozició ; amit ítélnek: jog. Azonban sokszor magától a legfelsőbb bíróságtól jön az iniciatíva is. Szintúgy sokszor tapasztaljuk, hogy a kritikával szemben a támadott joggyakorlat bizonyul helyesebbnek, akár mert közelebb áll az arany középúthoz, akár mert a dolog természetét mélyebbről fogta meg. A judikatúra elégszer áll a kritika fölött, már csak ezért sem, fél tőle. Az örömmel üdvözölt bírói előléptetések kapcsán nem lehet hallga-