Jogállam, 1926 (25. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 1-2. szám - Az elkobzás magánjogi hatása

94 D,r ALMÁSI ANTAL zéséből, annak közjogi és büntetőjogi jelentőségéből és következményeiből indokoltnak látszik, hogy az elkobzó ítélettel a tettes vagy részes tutajdonjoga elenyésszék, de nem a\ is, hogy ez a\ elenyésqés visszaható erővel a bűnvádi eljáráson teljesen kívül álló jóhiszemű harmadik előbbi dologbeli jogait is megragadja. Visszaélések persze itt is lehetségesek és azok megkísérlése talán gyakoribb is lesz, mint másutt. Azonban ez a büntető ítéletbe foglalt tulajdon-elenyésztetés hatásainak időbeli és személybeli kiterjesztését talán nem indokolhatja. Legfeljebb azt, hogy a bíróságok az előző bűnügyi eljárás által is felkeltett kettős figyelemnél ébren őrködjenek a fölött, hogy gyanús tényállások a jóhiszemű dologi jogszerzés oltalmában, amelyet a magánjogi forgalom biztonsága — meggyőződésem szerint — itt feltétlenül megkövetel, ne részesüljenek. 7. Ha ugyanis az elkobzás hatásainak magánjogi szemlélete felé fordulunk, nem igen juthatunk más eredményre, mint arra, hogy az a büntetendő cselekmény sújtó következménye, amely az elkobzott dologra vonatkozó tulajdonjogot a tettestől abban az állapotban és azokkal a terhekkel veszi el, amelyek azt a bírói lefoglalás pillanatában csökkentették. Amennyiben tehát a bírói lefoglalás előtt az akkor még a közönséges magánjogi forgalom szabályai alatt álló dologra harmadik személy idegen dologbeli jogot szerzett, avagy amenynyiben azt a harmadik a dologi jog szabályai szerint tulajdonaként átvette, a jóhiszemű harmadik jogának elvesztésére ok nincs és az elkobzó ítélet ily okot visszahatólag a magánjogi szabályokkal összhangban nem is létesíthetne. Tisztán magánjogi szemmel nézve, ennek igazolására a kereskedelmi törvény 299. és 300. §§-ainak analógiájára sem szorulnánk, mert hiszen ezek a szabályok éppen úgy, mint a magyar kir. Kúria 2^. sz. JEH. a jóhiszem alapján akkor és ott is adnak tulajdont, illetve zálogjogot, amikor és ahol az elidegenítő ilyennel nem rendelkezett. A jelen kérdésünkben pedig akkor, amidőn a harmadik jóhiszeméről szólunk, oly jóhiszemre gondolunk, amely fennforgott a mellett, hogy az elidegenítő a közönséges magánjogi szabályok szerint a harmadik dologi jog körébe esett dolognak tulajdonosa volt. Ha ennek dacára is ragaszkodunk a harmadik jóhiszeműségének kívánalmához, illetve ahhoz, hogy a harmadiknak dologbeli jogosultságának kellő megszerzési idejében sem szabad tudomással bírnia arról, hogy a dolog a bűncselekménnyel szoros összefüggésben áll, úgy ezt már a Btk. ói. §-ának közjogi nyomása alatt tesszük.