Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Rádió-jog

RÁDIÓ-JOG. 99 helyezkedett. Az elmélet eleinte az ellenkező pólus felé tájékozódott. Az alig néhány évtizedes légi jog nemzetközi jogi és államjogi vonatkozásainak első mesterei, Fauchille és Nys, mint azt más helyütt kifejtettem,1 még a levegő szabadságának elméletéből indultak ki, a tengerek szabadságának analógiájára és a Nemzetközi Jogi Egyesület 1906. évi genti kongresszusán még Fauchille elmélete győzött. Ám az idő ezen a ragyogónak látszó, de a világ mai helyzetében az egyes országterületekre nézve példátlan veszedelmeket rejtő elméleten éppúgy eljárt, mint azokon az elméleteken, amelyek a levegőtérben a partmelléki tenger mintájára a legalsó rétegekben egy kvázi szuverén, az illető ország területi felségjoga alá tartozó «zone de protection»-t vonva, a magasabb régiókat, e régebbi elméletek szerint tehát pl. az Eiffel-torony magasságán felül, már nemzetközi kinccsé, nemzetközi tulajdonná nyilvánították, a res omnium communes fogalmi körébe tartozónak vitatták éppúgy, mint ahogy Hugó Grotius nagy vitairata óta (Mare liberumi a nyílt tengerek szabadsága ezeken a pilótákon épült fel. A még alig két évtizeddel ezelőtt a nemzetközi konferenciákon győzedelmesen érvényesült légi szabadsági elméletnek sírját gyorsan megásták azok a meggondolások, amelyek éppen a tenger és levegőtér eltérő jogi és geográfiai természetének vizsgálatán gyökeredztek, amely meggondolások lényegükben abban foglalhatók össze, amit Meurer és Westlake állapítottak meg, hogy minél jobban eltávolodik a hajó a tengerparttól, annál kevesebb veszedelem származhatik a tengerpart, a szárazföld lakosságára és intézményeire, ellenben minél magasabbra száll a légi járómű, annál veszedelmesebbé válik az alig megfigyelhető magasságokból vetett bombák révén a szárazföldre. A nemzetközi jogi tudományok német harcosai korán felismerték, hogy a francia légi szabadsági elmélet mellett be' Sándort! : «A légi közlekedés joga» a 14. és köv. oldalakon.