Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - A nemzetközi bíráskodás a genfi jegyzőkönyvig

SZEMLE. 77 miai értesítő — könyvszemle — és hírrovata van az új lapnak, továbbá szépirodalmi melléklete. — A közigazgatási bíróság ügyforgalma 192 4-ben. A közigazgatási bíróság mult évi forgalmáról szóló kimutatásból kitűnik, hogy a beérkezett ügyek száma 23,799, ehhez járult az 1923. évből visszamaradt 24,893 ügy. Az ilykép alakult összesen 48,692 ügyből elintéztetett 31,434 ügy, tehát a hátrálék 763$ üggyel kevesebb, mint 1923. év végén. Az ügyek túlnyomó részét (61%) az adó- és illetékügyek adják, ezután következnek számszerint a képviselőválasztási ügyek (2.6*5%). — Szerződésileg megállapított tartási dij valorizálása. Örökhagyó vasúti szerencsétlenség folytán életét vesztette; tartásra jogosult hátramaradottjai 1919 augusztusában a vasúttal egyezséget kötöttek, amelyben fix összeg ellenében lemondanak minden további igényeikről. A tartásra jogosultak keresetet indítottak a járadéknak 1921 október i-től számított felemelésére, mivel a megélhetési viszonyok az egyezség megkötése óta lényegesen változtak. Az alsóbíróságok a keresetet elutasították, a Reichsgericht helyet adott a felülvizsgálatnak és pedig a következő indokolással: a másodbíróság a felek vélelmezhető szerződési akarata alapján utasította el a keresetet. Az egyezség ugyanis minden fenntartás nélkül mondja ki, hogy felperesek további igényeikről lemondanak, holott akkor már a békeszerződésnek általánosan ismert tartalmából mindenki számára nyilvánvalóvá lett, hogy Németország súlyos gazdasági megpróbáltatások előtt áll. A másodbíróság e magyarázata azonban a Reichsgericht szerint ellentétben álla B. G. B. 157. és 242. §-aivalr amelyek a szerződéseknek a Treu und Glauben szellemében való teljesítését írják elő. Már pedig a tartási járadék arra szolgál, hogy élvezőjének az élethez szükséges bizonyos javak bizonyos mennyiségének megszerzését lehetővé tegye. A szerződésben kitett pénzösszeg tehát csak arra szolgál, hogy kifejezze azt a mennyiséget, amelynek megszerzését lehetővé kívánja tenni. Vagyis: minden ilyen szerződésben bennfoglaltnak tekintendő a clausula rebus sic stantibus. Amikor tehát a pénz értéke oly mértékben csökken, hogy a szerződési összeg távolról sem alkalmas azon javak megszerzésére, amelyeknek megszerzését eredetileg lehetővé tette, akkor egy ilyen névértékű pénzösszeg fizetése már nem tölti be eredetileg célbavett hivatását, vagyis nem felel meg többé a felek szerződési akaratának. Az, hogy a szerződés nem tartalmaz a pénzelértéktelenedés esetére szóló fenntartást, mit sem jelent. A feleknek az alsóbíróság által vélelmezett akarata csak akkor volna feltehető, ha a szerződés