Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 10. szám - A valorizációs törvényjavaslat

SZEMLE; tanában is. Csak egyről akarunk néhány szót mondani: a kommunisták feletti statáriális tárgyalásról. A rögtönbíráskodás a leghatványozottabb bűnvádi eljárás: a törvény mindenkor jelenlevő fenségének ilyenkor közvetlen szomszédságában ül a maiestas Mors is. Ez a mostani budapesti tárgyalás azonban nemcsak azáltal tűnt fel, hogy halálos ítéletre nem nyílott rajta alkalom. A tárgyalás egész méltósága, a vezetés páratlan objektivitása és színvonala, vád és védelem ereje és mérsékelt hangja, az, hogy nem történt kísérlet a három nap kibeszélésére, holott öt védő és öt beszélni tudó vádlott, tehát tíz szónok egyesült erővel könnyen juthatott volna erre a gondolatra — mindez szép példáját mutatta a klasszikus tárgyalásnak. Nyilván az is lehetővé tette a tárgyalás e nyugodt hangját, hogy hiányzott szerencsére, békés ország békés fővárosában, az a közrémület, mely a statáriumoknak légköre és létalapja szokott lenni. Dr. Blau György. — Határosatok a Kúria ideiglenes nőtartási gyakorlatából. 1. Sikertelen bontóper utáni folytatólagos különélés esetén tartásban marasztalás. Alperes maga is beismerte, hogy a házassági életközösséget, azzal a cselekményével, hogy a felperest elhagyta, ő szakította meg, annak helyreállítását pedig a sikertelen házassági bontóper után nem kísérelte meg. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a feleknek a házassági bontóper elintézése utáni időre eső különélését az alperes sérelmes magatartásának tulajdonította és ehhez képest alperes ideiglenes nőtartási kötelezettségét megállapította. (P. III. 360/15/1924. 1925 II. 10.) — II. Tartásban marasztalás az elhagyó fél javára. Visszatérési szándék komolysága. Jogszabály az, hogy a jogos indok nélkül elhagyott házastárs a komolyan visszatérni akaró elhagyó házastársát rendszerint visszafogadni köteles, hacsak az elhagyó félnek a különélés idejében elkövetett olyan tényeit nem bizonyítja, amelyek a visszafogadást alapos okokból lehetetlenné teszik. Felperes 1923. év elején ily az alpereshez való visszatérési szándékát kijelentette és alperes a felperest csakis azért nem fogadta vissza, mert felperes az alperes által feltételül kikötött annak a követelésének, hogy felperes az elvitt ingóságokat hozza vissza és a jelen per költségeit térítse meg, eleget tenni nem akart. A házasság erkölcsi tartalmával azonban össze nem egyeztethető a visszafogadáshoz oly anyagi feltételeknek a kikötése, mint amilyenekhez azt az alperes kötötte. Alperesnek indokolatlan eljárásán mult tehát az, hogy a felek különélése tovább folytatódott és illetőleg jelenleg is fennáll. E szerint alperesnek főleg a felperes visszaJogállam. XXIV. ívf. 10. tuz. 34