Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1-2. szám - Gazdaságos joggyakorlás

JOGI REGÉNYEK. lepedőjén pereg le előttünk a hatalmas gépezet működése. Ha az írónak ez volt a célja — ezt tökéletesen meg is valósította. Ennek elismerése mellett azonban vessünk számot azzal, vájjon megérte-e ez a regény a reá fordított fáradtságot. Hogy szépirodalmi szempontból mit ér az ilyen jogászízű história — azt meg fogják ítélni az irodalom emberei. Nagy elismerést azonban ne várjunk tőlük. Hogy az előszóban leszögezett célokat mennyiben érheti el, azt már mi is meg tudjuk állapítani. Mindenekelőtt mondjon le író és kiadó arról a reményéről, hogy az ily művek a jogászság fiatalai és öregeinek kedves olvasmánya lesz. Hogy az egész héten át lótó-futó levélhordó vasárnap gyalogtúrára induljon, azt senki sem fogja elvárni, így van ez az igazságszolgáltatás munkásaival is. Az öregeket a napi munka, saját jogeseteik, a fiatalokat a kezdet nehézségei, a különböző vizsgák éppen eléggé elfoglalják, semhogy tiszta élvezetből, ha akad egy szabad órájuk, képzelt jogi csomók kibogozásával foglalkozzanak. Számukra tehát a regényesített jogesetek kevés vonzerővel lesznek. Hátra van most az ú. n. nagyközönség szempontja. Nincs az a hatóság, amelynek munkájáról, vezetőiről és egyes tagjairól annyi szó esnék, nincs még egy olyan foglalkozás, amelynek részleteiről annyi hasábot írnának tele a mai papirdrágaság mellett. A ki betűt ismer, az nem menekülhet attól, hogy naponta valamely szenzációs nyomozás, tárgyalás vagy felsőbírói ítélet részleteiről tájékoztassák. Abban a korban, amikor az élet maga veti fel a legkomplikáltabb jogesetek tömegét, amikor minden szenzációnak a bíróság előtt hangzik el első vagy végső akkordja, s amikor a legtöbb ügy szenzációvá növi ki magát, amikor az iskolapadjaiban találgatják a diákok, hogy a szőnyegen levő ügy felmentéssel fog-e végződni vagy sem, akkor igazán felesleges munkát végez az, aki a képzelt jogesetek megregényesítése útján igyekszik a közönséget a büntetőhatóságok munkájával megismertetni. Ha mindennel annyira tisztában volna a közönség, mint a bírói tevékenység részleteivel, ha tudná azt, sokkal fon-