Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - A német felértékelési törvény

}o6 DF FENYVES BÉLAI A NEMET FELÉRTÉKELÉSI TÖRVÉNY. fizetések azonban arany márkákban teljesítetteknek tekintetnek (ia §). 8. A háborút követő években a bizonytalanság megszüntetése végett hitelező és adós gyakran kötöttek egyességet, amelynek értelmében az adós megfelelően felemelt összeget, rendszerint azonban az aranyértéknél jóval kevesebbet, fizetett a hitelezőnek. Ezen egyezségek hatályát a törvény csak akkor érinti, ha az egyezséget 1922 június 15-ike és 1924 február 14-ike közt kötötték. Ilyen esetben sincs azonban helye további felértékelésnek, ha a hitelező kereskedő és az egyezséget üzleti körében kötötte. Ilyen egyezségek a jövőben is köthetők. Amennyiben az egyezségi összeg az aranyérték 2<;%-át meghaladja, úgy a 2=5°/0-on felüli rész új kötelezettségnek számít (67. §). Jogerős bírói ítélettel szemben a felértékelésnek csak aZOkei ban az esetekben lehet helye, amelyekre nézve -a törvény önmagát visszaható erővel ruházza fel (68. .§). 9. Vitás kérdésekben az Aufwertungsstelle dönt (69. §), amelyet a birodalmi kormány állít fel (72. §). Az eljárást illetően általában a választott bírósági eljárásra vonatkozó szabályok nyernek alkalmazást; az Aufwertungsstellenek mindenesetre meg kell kísérelnie a békés kiegyenlítést (73. §). Két fokú fellebbvitelnek van helye, másodfokon csak jogkérdésben; revisio per saltumban itt is megállapodhatnak a felek (74. §). A határozat ereje ugyanolyan, mint a bírói ítéleté (75. §). 10. Nemzetközi viszonosságot is állít fel a törvény: amennyiben a német alattvalók a valorizáció kérdésében valamely államban a honpolgároknál kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek, a kormánynak jogában áll ezen állam polgáraival szemben hasonló intézkedéseket tenni (86. §). i 1. Részletesen szabályozza a törvény a jogviszonyok különböző területeit, legnagyobb részletességgel — a dolog természetéből folyólag — a felértékelés folytán előálló telekkönyvi helyzetet. A részletek ismertetésére nem térünk ki, csak a két legfontosabb rendelkezést emeljük ki: azt, hogy az ingatlan tulajdonosának mód adatik arra, hogy ingatlanára újabb hitelt szerezzen akkor is, ha régi tartozásainak felértékelt összege ennek útját állaná és hogy ügyel arra, hogy az, aki a telek• könyvben bíztában szerez valamely jogot, általában ne kerüljön hátrányba olyan hitelezőkkel szemben, akiknek a törvény folytán újraéledt követelése az ő jogszerzése idején a telekkönyvből nem tűnt ki. IV. A törvény hatásáról persze még nem számolhatunk be, hiszen —• mint fentebb említettük — az még csak 1925 július