Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 7. szám - Négyestanácsok a Kúrián

286 NÉGYESTANÁCSOK A KÚRIÁN. Nem hinném, hogy azon körülmény, hogy a tanács elnöke rendes körülmények közt nem dirimálhat, lerontaná tisztjének méltóságát. Sőt, azt hiszem, • hogy a tanácselnök méltóságát inkább emeli az, ha munkatársait egy véleményre tudja hozni, — amint a jó tanácselnök szereti is elkerülni azt, hogy ő legyen a döntő. A magyar jogban az egyenlő számú bírói tanács intézménye nem egész idegen. A Pp. 768. §-a egyenest instituálta a választott-bíróságnál. Számos esetben választott-bíróságok így működtek is, éspedig sikerrel, legföljebb itt-ott gondoskodtak arról, hogy mi történjék, ha a választott-bíróságban nem jutnak egyenlő vagy többséges véleményre: behivatik ilyenkor egy dirimáló elnök; de az eseteknek nyilván csak igen csekély számában fordulhat elő, hogy a választó tt-bírák ehhez az eszközhöz nyúltak volna: megtalálták e nélkül is a megoldást. A négyestanácsnak — a hármastanács helyett — még az az előnye is megvolna, hogy elhárítaná azt a szinte kabalisztikus előítéletet, mellyel a közönség azt az állapotot fogadná, hogy amit elsőfokon egy bíró, másodfokon három bíró, tehát összesen négy bíró határozott, azt három bíró leronthassa. A négyestanács rendszerénél ez az aggály nincs meg. Lehet, hogy a négyestanács eszméje ellenkezik a konzervatív állásponttal. A revízió per saltum is beleütközött a konzervatív felfogásban, mégis megvalósult. Sajnos, a revizió per saltum intézménye bármily szép is elméletileg, aligha hoz gyakorlati eredményt. A peres felek ritkán emelkednek fel arra az objektivitásra, hogy egy fórumnak lehetőségeiről lemondjanak. Ezért a revizió per saltum alig szolgál a jogszolgáltatás mentesítésére. Ezzel szemben a kúriai négyestanács gyorsító és gazdaságos lehetőséget rejt magában, csak meg kell szokni eszméjének első tekintetre látszó bizarrságát. Nagyon kívánatos volna, ha a felvetett eszméhez a jogászközönség hozzászólna.