Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

2Ó6 SZEMLE. kozásaiban, t. i. a tisztességtelen verseny szempontjából teljesen védi, amennyiben rendes bíróság megfelelő modern eljárási szabályok szerint oltalmazza. Ezzel szemben a főkérdésben, t. i. vájjon egy védjegy egyáltalában fennáll-e vagy törlendő stb., közigazgatási hatóság dönt, úgy hogy kisebbrendű kérdés jóval nagyobb és tökéletesebb védelemben részesül, mint maga az alapkérdés! Erre a tarthatatlan helyzetre való tekintettel az előadás nyomán az egyesület egyhangúlag elhatározta, hogy a kormányhoz felterjesztést intéz aziránt, hogy e fontos jogtárgy feletti bíráskodást vonják be a bíróság hatáskörébe. Ezután előadó felsorolt több kolliziós esetet, amely különösen a cégjegy és védjegyjog közt felmerülhet, rámutatott arra, hogy külföldön, ahol a peres cégjog és védjegyjog egy kézben, t. i. a bíróságéban van, a kolliziók ideális módon oldhatók meg; pl. egy vállalat oly céget választott magának, amely más vállalatnak már előzőleg belajstromozott védjegyében foglaltatott, a cégbíróság ebből az okból a bejegyzést megtagadta. Egy másik esetben egy részvénytársaság javára a «Meteor» szóvédjegy volt belajstromozva, midőn egy más részvénytársaság «Meteormüvek részvénytársaság)) cégét kérte bejegyeztetni, a bíróság e kérésnek csak azzal a korlátozással adott helyet, hogy a «Meteor» szót árúinak forgalomba hozatalánál nem használhatja, ami majdnem egyenlő a megtagadással. Egyáltalában a kolliziókból kifolyólag előadó rámutat arra, hogy külföldön a bíróságok a különböző törvényeken alapuló, az egyes jogtárgyakat megillető oltalmi köröket milyen szépen össze tudják egyeztetni, úgy hogy mindig az előzőleg már szerzett jog lehetőleg respektáltassék, még ha a később keletkezett jogot a speciális törvény védeni is látszik. Végül előadó több hasonló konkrét eset felhozása után ama reményének és óhajának adott kifejezést, hogy ez nálunk is minél előbb így legyen. — Valorizálás jenntarlásnélküh elfogadás ellenére. A Reichsgericht egyik újabb Ítéletében érdekes példáját adta annak a törekvésének, hogy az anyagi igazságot bizonyos formalisztikus akadályok ellenére is diadalra juttassa. A felperes felvette az alperestől a tartozásnak valprizálatlan összegét s az erről adott nyugtában nem élt külön fenntartással. A Reichsgericht kimondotta, hogy ez nem szolgálhat okul arra, hogy az alperes késedelme alatt bekövetkezett pénzromlás következményei vele szemben ne volnának érvényesíthetők. A Reichsgericht szerint ugyanis a nyugta csak bizonyíték arra vonatkozólag, hogy a hitelező a nyugtában jegyzett összeget felvette, de azt már nem lehet vélelmezni, hogy a nyugta kiállításával hitelező egyszer-