Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

BÍRÓI GYAKORLAT. Szomszédos belsőségek között fennállott kerítés helyreállítására irányult követelés érvényesítése közrendészeti szempont hijján rendes bíróság hatáskörébe tartozik >Hb. 5/1923., H. 269.). Az a kérdés ellenben, hogy két szomszédos ház zárt falában hagyható-e nyílás, építészeti rendészeti kérdés, amelyet a közigazgatási hatóság dönthet csupán el (Hb. 76/1923., í. 169. . Dr. Egyed István. A tőssdebíróság 1934. évi gyakorlata. 1. A tőzsdebíróság 1924. évi gyakorlatának kiemelkedő eseménye, hogy a valorizáció kérdésében általános érvényű, a követelések minden fajára kiterjedő egységes, elvi alapon nyugvó megoldásra jutott. Gyakorlatának lényege az, hogy minden követelést valorizál, de semmit sem teljesen. Ellentétben a rendes bíróságok, különösen a kir. Kúria gyakorlatával, a tőzsdebíróság a valorizálás megengedhetősége tekintetében nem különböztet a követeléseknek jogcíme' szerint, így valorizálja pl. a kártérítési követeléseket is és pedig arra való tekintet nélkül, hogy a hitelező absztrakt árkülönbözetet vagy végrehajtott fedezési ügyletnél felmerült konkrét kárt érvényesít-e. Eltérőleg a rendes bíróságok eddig túlnyomónak tekinthető gyakorlatától, a tőzsdebíróság nem keresi a valorizálás megengedhetőségének feltétele gyanánt, hogy fokozott vétkesség, vétkes késedelem terheli-e az adóst. E gyakorlat elvi kiindulópontja az, hogy a ross^ korona nem egyenlő a jó koronával és így az adós szerződésellenesen teljesítene, ha a fizetés leromlott koronákkal az eredeti számú koronával teljesíttetnék. A valorizálás mérséklésének indoka gyanánt viszont az a nem annyira jogászi, mint gazdasági megfontolás lebeg a tőzsdebíróság szemei előtt, hogy a koronaromlással járó veszteségek és az általános szegényedés következményei alól általában senki sem tudta magát kivonni. Ez a tény akár a hitelező, akár az adós helyzetével hozzuk azt kapcsolatba, a mérsékelt valorizálás szükségességének és méltányosságának felismerésére vezet. Nyilván szegényedett ugyanis az adós s így a teljes aranykorona értékben való marasztalás az ő tartozásának súlyát vagyoni helyzetéhez viszonyítva lényegesen fokozná, esetleg elviselhetetlenné tenné. De ugyanígy a mérsékelt valorizálás mellett szói a hitelező gazdasági helyzetének mérlegelése is. Méltányosan nem követelhet a hitelező egyebet, mint hogy őt az adós abba a helyzetbe juttassa, amelyben volna, ha az adós kellő időben tett volna eleget fizetési kötelességének. Ámde nem tehető fel,