Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Késedelmes jogérvényesítés és valorizáció

KÉSEDELMES JOGÉRVÉNYESÍTÉS ÉS VALORIZÁCIÓ. előfeltételek fennforgása esetében valorizál, mint azőnos ügyekben más adóssal szemben. 2. A követelés jogcíme. így pl. valorizál a judikatura visszajáró előleget, kisajátítási kártalanítást, felmondási időre járó fizetést, ügyvédi munkadíjat, vételárhátralékot, nyugdíjat, kötelesrészt — nem valorizál életbiztosítási összeget, jelzáloggal biztosított kölcsönt, takarékpénztári betétet, baleseti járadékot. 3. A követelés fá~isa (létszaka). Ha az adós személye és a követelés jogcíme nem is állanak útjában a valorizációnak: a judikatura esetleg mégis csak a követelésnek egy bizonyos fázisától (lejárat, adóskésedelem, perindítás, «bírói megállapítástól függő» igényeknél az ítélethozatal) vagy csak bizonyos fázisáig •hitelező késedelme az elfogadásban veszi a pénzromlást figyelembe. A továbbiak szempontjából az 1. alatti szempontot kikapcsolhatjuk, mivel az csak az eseteknek egy aránylag csekély hányadában játszik szerepet. A fennmaradó esetek vizsgálatánál pedig arra az eredményre jutunk, hogy c7 Kúria a~ esetek egy részében (in integrum restitutio, előlegvisszatérítés stb. iránti perekben, valamint a nyugdíjfelemelési perekben, bár egyik esetben sem kivétel nélkül) csak a jogcím kérdését vizsgálja, míg a\ esetek fennmaradó részében nem elégszik meg a^al, hogy a követelés valorizálásra alkalmas jogcímre támaszkodjék, hanem megkívánja a~t, hogy a követelés egy bizonyos fázist elért légyen laz adós késedelemben, sőt minősített késedelemben legyen, a hitelező ezenkívül már az érvényesítéshez joglépéseket is megtette) és e~enkívül a~t a negatívumot, hogy a hitelező rés~én ne forogjanak fenn bizonyos, a valorizációt kijáró körülmények (elfogadási késedelem, a követelés turpis volta, az a körülmény, hogy az ügylet megdőltében felperes is hibás — KJ. 1924, 288. — sőt a követelés túlmagas felszámítása is).* IV. Jogérvényesítési késedelem és valorizáció. A Kúria praxisát a következőkben foglalhatom össze: Van ítélet, amely csak magát az elvet mondja ki, t. i. azt, hogy a valorizáció a követelés «érvényesítésétől* kezdve fog * Utóbbira példa : JK. 1924, 119 ; P. VII. 654?' 192?, u. o. 1Bj, P. VI. 212/1924. Vagyis : Az adósnak nem kell tudni, mennyivel tartozik, mert hiszen «bírói megállapítástól függői) tartozásával csak az ítélettel esik késedelembe ; viszont a hitelezőnek pontosan kell tudnia, mennyi jár neki, mert ha túl nagy összeget vesz keresetbe, büntetésből elesik a valorizációtól. A Kúria V. és VI., valamint, úgylátszik, I. tanácsai fázisszempontokat nem vesznek figyelembe ; a II, IV. és VII. tanácsok nagy súlyt helyeznek rajuk. Ezek a tanácsok néha még visszajáró előleget is az érvényesítéstől valorizálnak. 'KJ. 1924, 127; HD. 1924, iov) A visszajáró előleget tehát valorizálja a bíróság: 1. a lefizetés. 2. a visszajárás nyilvánvalóvá volta, j. a visszaperlés, sőt 4. egv régebbi ítélet szerint az elsőfokú ítélet napjától. [P. IV. 4(102/1927, JK. 1924, 119.) 15*