Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Észrevételek a korlátolt felelősségű társaságról készült törvénytervezethez

196 Dí DOROGHI ERVIN Azt hiszem, hogy ilyen körülmények között nagyon kevés ember fog arra vállalkozni, hogy korlátolt felelősségű társaság alapításában részt vegyen, vagy azoknak üzletrészeit megszerezze. Mert ez a részvétel, vagy valamely üzletrész megszerzése a megszerzett üzletrész befizetésén kívül változó, esetleg ismeretlen jövőbeli társtagokkal való egyetemleges felelősségbe sodor a teljes alaptőkéért, továbbá legalább is az üzletrésszel azonos összegű jótállási összeg befizetésért, amely a mindenkori alaptőkeemelések mérve szerint emelkedik, felelősségbe a természetbeni betétért, mely esetleg évek múlva visszamenőleg, a visszafelé néző prófétának rendszerint igen éles szemével másként értékeltetik, mint a behozatal idejében, felelősségbe olyan összegekért, amelyeket az üzletvezetők önmaguknak, vagy egyes társtagokkal összejátszva azoknak visszafizettek, anélkül, hogy az egyetemlegesen felelős, fizetésre kötelezett jóhiszemű társtag ezekről az üzelmekről értesült, vagy értesülhetett volna. És ezen nem enyhít semmit az, hogy a tervezet szerint a társtagok száma harmincra van korlátozva, mert a harmincnál jóval kisebb számú társtagok között sem oly intenzív a kapcsolat, hogy egymás dolgairól, a társasághoz való viszonyukról állandóan informálva legyenek, vagy állandóan érdeklődjenek egymás fizetőképessége iránt. A magam részéről ehelyett a túlságosan terhes és bonyolult felelősségi rendszer helyett a következő elvek elfogadását ajánlom: Készpénzben befizetendő üzletrésznél a tag felelőssége saját üzletrészének névértékéig terjedjen. Az üzletrész átruházása esetében az arra be nem fizetett hátralékért feleljenek egyetemlegesen átruházó és átvevő. Nem készpénzbeli betétnél a behozó fél a saját apportjának a társasági szerződésben kitett értékéért feleljen; a többi társtagok túlértékelés esetében a hiányért, amennyiben az a hitelezők kielégítésére szükséges, feleljenek, de csak akkor, ha őket a túlértékelésnél rosszhiszeműség, vagy vétkes gondatlanság terheli. Az apport értéké-