Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5-6. szám - Észrevételek a korlátolt felelősségű társaságról készült törvénytervezethez

ÉSZREVÉTELEK A KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁGRÓL. I 89 jogrendszere kívánatossá teszi-e a létező társasági formáknak kapitalisztikus vagy individualisztikus irányban való fejlesztését. A korlátolt felelősségű társaság intézményének meghonosítása iránt gazdasági körökben nálunk is többször elhangzott kívánság. Hogy az intézmény hiánya évtizedeken át nem vált érezhetőbbé, az liberális részvényjogunknak tudható be. A magyar kereskedelmi törvény változatlanul fenntartotta a régi német szabályozást, nem véve tudomásul azokat a törvényhozási változásokat, amelyek az 1884-iki novellától kezdődőleg az új német kereskedelmi törvény megalkotásáig végbe mentek. Az alapítás könnyűsége, a nyilvános számadásnak úgyszólván csak formalisztikus jellege okozták azt, hogy főleg az utolsó két évtizedben tömegesen keletkeztek vállalatok részvénytársasági formában minimális tőkével, vagy alakultak át részvénytársasággá, lévén ez a legtöbb esetben tekintetbe nem jövő szövetkezet mellett az egyetlen társaság, amelynél nálunk az összes társtagok csak korlátoltan felelnek a társaság kötelezettségeiért. Ez vezetett azután oda, hogy ma a részvénytársasági formában működő vállalatoknak számszerűleg csak igen kis része az, amelynek közgazdasági szerepe, megalapozottsága és jelentősége a részvénytársasági formát indokolná. Már az 191 1. évi jogászgyűlés alkalmával és az 1918-ban megjelent részvénytársasági tervezetről írt bírálatomban, valamint egyéb alkalmakkor is reámutattam arra, hogy ez a nem kívánatos állapot csak úgy szüntethető meg, ha a kisebb vállalatoknak lehetőséget adunk arra, hogy korlátolt felelősségű társaságok alakját választhassák és e lehetőség megadása után kerülhet csak a sor a részvénytársasági reformra, amellyel kapcsolatos elengedhetetlen szigorítások, — főleg az alapításnál, az alaptőkeemelésnél és az egész üzletvezetés ellenőrzésénél, — a nagyvállalatok részére kell, hogy fenntartva maradjanak. Meg kell a kisvállalkozónak, a középosztálynak is adni a módot arra, hogy üzleti vállalataiért ne mindig egész existentiáját tegye kockára. Méltánytalanság volna ezeket a vállalato-