Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A fogadós [vendégfogadós, szállodás] felelősségéről szóló törvényhez

1 56 DF ZOLTÁN JÓZSEF • gyában. Elvileg mindegyik tanács helyt adott a valorizációnak. Az V. tanács (P. V. 6052/1923.) az eset körülményeihez képest a szolgálatban munkaképtelenné vált gazdatiszt nyugdíját teljes 100%-os aranyértékre valorizálta, a III. tanács (P. III. 4002/1923. és P. III. 4597/1923.) gazdatiszt és házvezetőnő nyugdíját a viszonyokhoz képest mérsékelten valorizálta, — a gazdatisztét 20%-al; míg a II. tanács 1972 évig szolgált banktisztviselőnek 1916. évi értékkel megszabott 218 K havi nyugdíja helyett mindkét fél helyzetének a Pp. 271. §-a szerinti mérlegelése alapján havi 60 aranykoronát állapított meg; (P. II. 4858/1924.); míg egy másik esetben, hol a birtokos birtokának bérbeadása folytán gazdatisztjeit 1917. évben nyugdíjazta és ezenfölül egy évi felmondási időre járó fizetésüket kiadva, részükre a haszonbérlőnél, habár kisebb javadalmazással, szolgálatot biztosított, a nyugdíjvalorizálási kérelemnek az értékálló egyéb szolgálati járandóságok biztosítására való tekintettel — nem adott helyet. (P. II. 3362/1924.) A FOGADÓS FELELŐSSÉGÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYHEZ. írta: Dr. ZOLTÁN JÓZSEF. Az 1924: XIII. tc.-ben eddigi gyakorlatunktól eltérő szabályozást nyert a fogadós felelőssége.* Néhány megjegyzést kívánunk ezen törvényhez fűzni. I. Eddigi gyakorlatunk szerint a szállodás (vendégfogadós) felelős mindazon tárgyak elveszéséért, amelyeket a vendégek a fogadóba visznek, ott a bérelt szobákban vagy más elhelyezésre szánt helyen letesznek, vagy a szállodai személyzetnek elhelyezés végett átadnak, — hacsak nem bizonyítja a fogadós, hogy a tárgyak maguknak a vendégeknek vagy cselédségüknek mulasztása miatt vesztek el, vagy az elveszést erőhatalom, avagy harmadik személynek elháríthatatlan cselekménye idézte elő. A fogadós felelősségének szigorúságán enyhíteni kívánt már a P. T. mindkét tervezete is; ezek szerint a fogadós már azzal is exkulpálhatja magát, hogy ("bizonyítja, hogy a kárt oly körülmény okozta, amely sem neki, sem háznépének, sem személyzetének fel nem róható*. A behozott tárgyak között a tervezetek még nem tesznek megkülönböztetést és az indokolásuk külön ki is emeli, hogy a drágaságra vonatkozó megkülönböztetés indokolatlan akkor, amikor a fogadós felelősségének mér* A kérdést részletesen tárgyalja Almási: Caupones J. K. 1924. 18; Doroghy : A fogadós felelőssége és az 1924 : XIII. tc. M. J. Sz. VII. f.