Jogállam, 1925 (24. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 4. szám - A Kúria joggyakorlata a szolgálati viszony kérdéseiben. 2. [r.]

D? GALLIA BÉLA madhatja meg abb'ól az okból, hogy a felmondás idejében valóságban nem volt szolgálatképtelen. (P. II. 3036/1924., 1924 november 5.) Nem tekintetett szabályszerűnek a felmondás, ha a szolgálatképtelenség azon az alapon állapíttatott ugyan meg, (T. 52. § utolsó bek.) hogy az alkalmazott 365 napon belül legalább 300 napig, — akár betegség, akár pedig testi, vagy szellemi fogyatkozás miatt — szolgálatot nem tehetett; mégis a vasút a szolgálatot e 300 nap eltelte előtt mondta fel, noha a vizsgálóorvos véleménye szerint az alkalmazott a vizsgálatkor szolgálatképtelen volt ugyan, de végleges és teljes szolgálatképtelenségének kimondása még nem volt időszerű, hanem szolgálatképességének helyreállítása hónapok múlva remélhető volt. (P. II. A szabálytalan felmondás érvénytelen; ebből folyik, hogy az illetmények a szabályszerű felmondási idő leteltéig járnak. (P. II. 504 1924., P. II. 1369 1924.) 2. Létszámból való törlés. A T. 55. §-ának az a rendelkezése, — mely sznrint, ha a létszámból való törlés szabályellenesen történt, az elbocsátott alkalmazott magánjogi igényeit a törvény rendes útján érvényesítheti, — nem jelenti azt, hogy a létszámból való törlés után elhalt alkalmazott hozzátartozói és egyéb' jogutódai az elhalt alkalmazott által nem érvényesített magánjogi igények érvényesítésétől el volnának zárva; annál kevésbbé lehet ezt az özvegyre nézve megállapítani, aki özvegyi nyugdíjra való igénye által nemcsak elhalt férjének jogutóda gyanánt, hanem saját személyes jogán is érdekelt. A hozzátartozók csak akkor eshetnének el a magánjogi igények érvényesítésétől, ha jogelődük, a létszámból való törlésben kifejezetten, vagy magatartásával megnyugodottnak és magánjogi igényei érvényesítéséről lemondottnak volna tekinthető. A létszámból való törlésnek a T.-ben felsorolt nyilvánvaló engedetlenségi esetekben van helye; ilyennek pedig nem tekinthető ez, ha az állásától felfüggesztett és beteg vasúti hivatalnoknak, miután távozási engedély iránti kérelmét beadta, gyógykezelés végett Bécsbe utazott és ezért a csupán a felperes otthonlétének megállapítására kiküldött tisztviselő őt két ízbeni keresés dacára lakásán nem találta és a távozási engedélyről tudva, bécsi címe iránt sem érdeklődött. Az ilyen keresés nem azonos azzal a felhívással, melynek a T. 52. § 2. pontja szerint az ismeretlen helyen tartózkodó alkalmazottnak a hivatalos lapban való felhívását meg kell előznie. (P. II. 5523/1923., 1924 január 11.)